- A francba. – lettem kicsit ideges miután tíz perces próbálkozás után is összefagyott ujjakkal álltam a hidegben.
- Minden rendben? –jött oda a házinéni.
- Tudna segíteni?- nyújtottam felé lakáskulcsom. Az öreg néni elvette és egy gyengéd mosollyal az arcán nyitotta ki nekem az ajtót.
- Kell még valami.- ajánlotta fel további segítségét.
- Nem köszönöm. Azt hiszem innentől már boldogulok.
- Ha van valami szóljon nyugodtan. – köszönt el mosollyal az arcán a kedves hölgy. Becsuktam utána az ajtót és remegve botorkáltam el fürdőmig. Megnyitottam a kádban lévő csapot és teleengedtem forró vízzel, miközben a tusolóban olvasztottam ki magam a hideg vízzel és váltottam egyre melegebbre.
Woobin: Este egy nagyobb hátizsákkal érkeztem, amiben Jong Suk cuccai voltak. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, amiért félmeztelen kikergettem a lakásból, de a düh elborította az agyam. Késve érkezett a forgatásra, már jó ideje vártunk rá. Valami nem stimmelt vele, a szemei karikásak voltak, és hangosan vacogott.
-Kezdhetjük? - kiáltott a rendező. Bólintottam, Jong Suk lefeküdt a földre és úgy tett mint akinek fájdalmai lennének. Ahogy ott feküdt eszembe jutott a tegnap este és az, amit reggel csinált. Rugdosni kezdtem, de már nem volt színjáték, mellé térdeltem és ahol értem ököllel ütöttem őt. -Valaki szedje már le róla! - üvöltött a rendező. A karomnál fogva rángattak fel. Otthagytam őket és az épületben, egy üdítő automatán vezettem le dühöm.
Jongsuk: Kicsit későn indultam el ahhoz, hogy időben odaérjek a forgatásra, de először el se akartam indulni, valahogy mégiscsak rá vett a lélek, hogy kivonszoljam magam egy taxiig. Semmi kedvem nem volt ehhez a naphoz, nemhogy ehhez a részhez. A földön fekve vártam, hogy Woobin eljátssza, hogy ver, de a játék élesbe fordult. Annyi erő nem volt bennem, hogy ellenkezzek, hogy megvédjem magam, így magatehetetlenül tűrtem mindent.
- Valaki szedje már le róla!-üvöltött a rendező. Hálás voltam érte, hogy hangjával végett vetett az egésznek. Woobin azonnal távozott a helyszínről, még engem körülvettek a staffosok.
- Jól vagy? – kérdezte az egyik.
- Igen. – álltam lábra és mentem volna el, de csak pár méterrel jutottam arrébb. Utána lábaim felmondták a szolgálatot és összerogytam.
Woobin: Senki nem jött utánam, úgy gondoltam megvárják, amíg lenyugszom. Mentő szirénára lettem figyelmes, ami egyre hangosabb lett, végül a villódzó fényeket is megláttam. Rohanni kezdtem, de nem értem ki időben. Jong Suk már a kocsiban feküdt ájultan.
-Hol lakik? - rohantam menedzseréhez, aki először nem akarta megmondani, majd miután leüvöltöttem a fejéről a hajat, remegő kezekkel egy cetlire firkantotta. Elvittem menedzserem kocsiját és elindultam a megadott címre. -Pót kulcs, pót kulcs. - motyogtam, aztán eszembe jutott a táska. Visszarohantam a parkolóba és kivettem a nálam hagyott kulcsot. Kinyitottam az ajtót és az üres, sötét lakásba rohantam. -Gyáva vagy Woo Bin, rettentő gyáva. - szidtam meg magam. Könnyek gyűltek a szemembe és hangosan szipogni kezdtem. A vak sötétben ültem és vártam a csodára.
Jongsuk: Egy függönnyel körbekerített ágyon ébredtem.
- Hogy érzed magad?- kérdezte a mellettem ülő menedzserem, miután észrevette, hogy magamhoz tértem.
- Hogy kéne? – tettem fel a kérdést. Egyből leesett neki, hogy nem vagyok túl jól, de tudta, hogy ebben a kórház is közrejátszik. Nem tartozott a kedvenc helyeim közé, így hívatott egy orvost, aki megvizsgált. Nem vágott túl jó képet, mikor a hazamenetről kérdeztük, de végül menedzserem meggyőzte.
- Köszönöm. – szálltam ki az autóból.
- Biztos, hogy ne segítsek?
- Nem, köszönöm. - csuktam be az ajtót és felsétáltam lakásomhoz. Pótkulcsomat kerestem, de bentről hangokat hallottam. – Nem zártam volna be? – villant ágy agyamon. Lenyomtam a kilincset és óvatosan sétáltam egyre beljebb a sötét lakásba.
Woobin: Hallottam, ahogy nyílik az ajtó és bepánikoltam. Felpattantam a földről, letöröltem könnyeim és valami búvóhely után kutattam. A szemem már hozzá szokott a sötéthez, de nem láttam a velem szembe jövő alakot, így neki mentem és elestem.
-Te ki vagy? - szólalt meg Jong Suk halkan - Ha betörő vigyél amit akarsz, ha gyilkos...várj még leforgatjuk a sorozatot, ha rajongó...vannak fiú rajongóim?!
-Én vagyok...-nyekeregtem.
Jongsuk: - Woobin?- furcsálottam, hogy itt van a lakásomban. Megkerestem a kapcsolót és felgyújtottam a nappaliban a pilácsot. – Mit keresel itt? – sétáltam át a konyhába. Szomjas voltam, így egyből egy pohárért nyúltam, de a kezem nagyon remegett, így nem mertem felvenni a törékeny tárgyat. – Kérsz valamit? – fordultam vissza vendégemhez. - Van minden, szolgáld ki magad. – hagytam magára és bementem hálómba.
Woobin: Csak álltam és figyeltem, ahogy egyik faltól szédeleg a másikig.
-Kérsz valamit? - fordult újra felém, de nem szóltam semmit - Van minden, szolgáld ki magad. - mondta és ott hagyott. Utána mentem és az ajtó előtt térdre rogytam.
-Sajnálom. - suttogtam az ajtónak. Fejemet az ajtónak támasztottam. - Minden miattam történt. Jong Suk, kérlek bocsáss meg.
Jongsuk: - Nem haragszom. – botorkáltam ki az ajtóig. – Ne emészd magad. Ugyanolyan hibás vagyok, mint te. – tört fel belőlem egy köhögő roham. Woobin csendben végignézte, ahogy majdnem megfulladtam, majd mikor megbizonyosodott arról, hogy még élek, befektetett az ágyba és kiment egy pohár vízért.
- Tessék. – nyújtotta át nekem, majd mikor végeztem elvette. – Megmaradsz?
- Egy tüdőgyulladás nem fog ki rajtam. – mosolyodtam el.
Woobin: Az ajtó kinyílt, Én meg majdnem bezuhantam.
-Nem haragszom. - nézett rám, majd egy hosszabb köhögő rohamot kapott. Megvártam, amíg kiköhögi magát, aztán vissza terelgettem az ágyhoz és vittem neki egy pohár vizet.
-Tessék. Megmaradsz?
-Egy tüdőgyulladás nem fog ki rajtam. - nevetett.
-Nem vicces Jong Suk. Ez nem éppen egy féllábon kihordható betegség. Felhívom a rendezőt és kérek pár nap pihenőt, meg szólok a menedzserednek is.
-Woo Bin...állj le. - szorította meg a csuklóm. Leültem az ágya mellé, és néztem. Halkan szuszogva aludt. Apró csókkal kívántam neki jó éjszakát, majd úgy gondoltam ideje haza mennem. -Ne...menj...kérlek. - suttogta és felhajtotta a takarót. Levettem a farmerom, és a pulcsim, bemásztam az ágyba és magamhoz húztam, a teste forró volt a láztól. -Remélem nem kapod el. - nyöszörögte, kezeit pedig derekam köré csavarta.
-Nem érdekel.....a lényeg, hogy itt vagyok.
Jongsuk: Testének melege, ölelése elfeledtetett velem mindent. A mai napot, a forgatást, a kórházat. Jól esett, hogy velem maradt és hogy aggódott. Ezen még félálomban is elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz? – kérdezte az engem ölelő, de választ már nem kapott rá, mert nem volt erőm szólásra nyitni beszélőkémet. Nem sokkal később meg elaludtam
Reggel viszonylag korán ébredtem, de… egyedül. A mellettem lévő hely hideg volt . Azonnal ülésbe tornáztam magam és kétségbeesve néztem szét a szobában, de barátom sehol se volt. Kipattantam az ágyból már amennyire ez lehetséges ilyen állapotban és Woobin keresésére indultam.
Woobin: Mint mindig most is hamarabb keltem fel. Úgy gondoltam egy jó forró fürdő jól fog esni. Lehámoztam magamról kis betegem és elindultam megkeresni a fürdőt. Nehezen, de sikerült, levettem magamról maradék ruhám és a gőzölgő vízbe ültem. A meleg víz csikizte a bőröm.
-Woo Bin. - hallottam kintről.
-Fürdök! - kiabáltam vissza. Lehunytam a szemeim és átadtam magam a forróvíz kényeztető érzésének. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami csikizi a hasam. Kinyitottam a szemem és megláttam, hogy Jong Suk a kád szélén ül és engem néz.
-Jesszus. - ültem fel.
-Csak én. - vigyorgott.
-Mit keresel itt?
-Téged.
Jongsuk: Mikor válaszolt, hogy fürdik, egyből oda indultam. Nem kopogtam, mivel nem láttam szükségesnek, hogy saját házamban engedélyt kérjek a bemenetelhez. Persze, ha nála lettünk volna, akkor nem így vélekednék, na mindegy. Elbambulva ült a meleg vízben. Észre se vette, hogy valaki bejött. A kádhoz mentem és leültem a szélére.
- Jesszus.- nyitottam ki szemeit.
- Csak én. – húzódott hatalmas vigyor arcomra.
- Mit keresel itt?
- Téged. – válaszoltam és közelebb hajoltam hozzá. Ha beteg az ember olyan dolgokat tesz meg, amit alapjáraton nem tenne, de most valahogy késztetést éreztem arra, hogy Woobin ajkait megízlelhessem.
Woobin: Ruhástól mászott rám és mohón kapott ajkaimért. A hirtelen jött sokk hamar elmúlt, egyik kezemmel a hajába túrtam, másikkal a derekára csimpaszkodtam és közelebb húztam. Heves csókunk után, lekaptam róla a vizes pólót. Nyakát kezdtem szívogatni, majd aprót haraptam kulcscsontjába. Halkan felszisszent, vissza felé lassan végig nyaltam ádámcsutkáját, majd újra ajkaira martam.
Jongsuk: Kiváltam a csókból és a nadrágom után kaptam, hogy attól is megtudjak szabadulni. Woo Bin arcán megjelent a lányok által annyira kedvelt farkas vigyor, ami többet mondott minden szónál. Már majdnem sikerült magamról lerángatni a fölöslegessé vált anyagot, mikor egy kedves hang szűrődött be.
-Fiatal ember! Hahó!
-Ez ki? - ijedt meg alattam Woo Bin.
-A házinéni, de maradj csöndben. - a szájára tapasztottam a kezem. A néni nem adta fel és tovább szólongatott. Kiugrottam a kádból magamra kaptam a köntösöm és kimentem hozzá. Megköszöntem a rizs sütit, amit hozott. Az arca teljesen vörös lett és elnézett a vállam fölött. Hátra néztem és Woo Bin állt a fürdő ajtójában, egy szál törölközőben a dereka körül.
-Nem tudtam, hogy vendége van. - remegett a néni hangja. Nem bírtam elfojtani egy apró mosolyt.
-A kollégám, Kim Woo Bin. - mutattam be pucér barátom, aki udvariasan meghajolt. A néni is meghajolt és gyorsan eltűnt. Amint az ajtó becsukódott hangos nevetésbe kezdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése