Chapter 7.

Woobin: Miután magamra hagyott a testem még egy ideig bizsergett. A kanapé előtt kuporogtam egy szál Ádám kosztümben. Majd mikor meghallottam a tust ruháimért nyúltam, gyorsan felöltöztem, de a fél pár zoknimnak nyoma veszett, így azt otthagytam Jong Suknak. El kellett tűnöm onnan, belebújtam a cipőmbe és szinte kirohantam a házból. A kocsiba ülve valaki kopogott az ajtón, ijedtemben a kezem a dudára csúszott, aminek hangja körbe zengett a parkolón. Egy lakó kért meg, hogy álljak arrébb, mert az Ő helyén parkoltam. Elnézését kértem, aztán a gázra lépve eltűntem a helyszínről. Az egész éjszakát át autókáztam, mert tudtam, hogy úgyse tudnék aludni. Mikor a nap már felbukkant egy magasabb dombra hajtottam. A motorháztetőn feküdve rágyújtottam és figyeltem az ébredő várost.


Jongsuk: A fürdőben pár percig gondolkodtam, hogy úristen mit csináltunk, de fityet hányva az egészre, elkönyveltem egy kalandnak, majd ezzel a gondolattal a fejemben álltam be a zuhanykabinba.  Megnyitottam a vizet és percekig áztattam magamat.  Miután megelégeltem, hogy a vízcseppek csordogálnak lefele a testemen, de én semmit nem csinálok elzártam a csapot kimásztam egy törölközőért, magamra csavartam és visszamentem a nappaliba. Leültem a kanapéra és a sütiért nyúltam. Nagyban falatoztam, mikor feltűnt, hogy nincs a szobában Woobin. Szólongatni kezdtem, de semmi választ nem kaptam, így körbenéztem a lakásban. Pár perc keresés után realizálódott csak bennem, hogy elment.  Nem törődtem vele túl sokat, inkább ágyba bújtam és aludtam, hogy holnap a forgatáson ne legyek egy mosott szar.


Woobin: "Ma fotózásom lesz...Ami azt jelenti, hogy egy nap nélküle....Rám fér, hogy ne lássam az idióta vigyorát." - gondoltam magamban. Kifújtam az utolsó slukkot, elhajítottam a csikket és még bámultam a messzeségbe, bár sokat nem láttam. A telefonom hangosan zenélni kezdett.
-Hallo. - szóltam bele, a hangom fáradt volt, mondjuk egy alvás mentes éjszaka után mit vár az ember...
 -Woo Bin, kéne a kocsim, tegnap taxival kellett hazamennem.
 -Ma is kibírod. - csaptam rá a telefont. Visszaültem a volán mögé és hazavezettem. Kereken 2 órám volt aludni. Mikor sikerült magamhoz térnem elindultam aznapi munkahelyemre. A parkolóban ismét rágyújtottam.
-Egyre többet dohányzom...- állapítottam meg - Pedig úgy volt, hogy leszokom. Cseszd meg Jong Suk. - dobtam el a félig leégett cigim.


Jongsuk: Reggel nyúzottan keltem. A hátsóm egy picit még fájt a tegnapitól, de elviselhető volt…mondjuk. Ülni nem sokat fogok vele az biztos, de a munkában nem sokat hátráltat. Erről jut eszembe, hogy halvány lila dusztom sincs, hogy ma mikorra kell mennem.  Telefonomat kerestem, hogy felhívjam a menedzserem, de megelőzött vele.
- Halló.- szóltam bele miután a csörgés miatt magtaláltam a készüléket és fülemhez emeltem.
- 20 perc és ott vagyok érted. – csapta rám a telefont.  Nem értettem miért kell értem jönni, hiszen egyedül is el tudok menni, de inkább a készülődéssel foglalkoztam.


Woobin: Mindig is szerettem fotózásra járni, kicsit kikapcsol az agyam és csak arra gondolok, hogy melyik lenne a számomra legideálisabb póz. Szerettem kicsit gonosz, maffia stílust felvenni, mert imidzsem a rossz fiússág, ha fogalmazhatok így. Épp az utolsó képet kattintották rólam, mikor a telefonommal rohant felém a menedzserem. Yong Choon, egyik színész társam hívott, hogy azonnal toljam a képem a forgatásra, mert unalmas nélkülem az élet. Jót nevettem ezen kijelentésen, aztán megígértem neki, hogy amint átvedlettem normális, hétköznapiba indulok meglátogatni őket. A kocsiban ülve bámultam ki az ablakon, a zene bömbölt a fülembe és jó volt kicsit pihenni. Mikor odaértem gyorsan színész társaim keresésére indultam. Útközben össze futottam sorozatbeli osztályfőnökömmel, Jang Na Ra-val, aki kedves mosollyal fogadott.


Jongsuk: 20 perccel később tényleg csöngettek. Kirohantam kinyitottam az ajtót és már el is tűntem.
- 5 perc. – rohangáltam tovább fejvesztve a lakásban , de nem sokkal később már lihegve a menedzser előtt álltam.  Megbeszéltük az egészségi állapotomat, hogy engem egy kis nátha nem dönt le a lábamról, majd irány a forgatás. A nap eleje borzalmas volt.  Egy jeleneten dolgoztunk egész végig és sehogy se akart sikerülni, mert valaki mindig elrontotta. Épp szünetünk volt, mikor a folyosón nekimentem valakinek.


Woobin: Majdnem kolléganőm karjaiban kötöttem ki, mikor valaki nem túl szelíden nekem esett.
-Jobban is oda figyelhetnél. - simítottam hátra a hajam és felnéztem. Jong Suk döbbent arccal nézett rám - Te vagy az?! Jól ment a forgatás? Sikerült teljesen felgyógyulnod? - rohamoztam meg kérdéseimmel, de Ő csak sarkon fordult és elsietett.


Jongsuk: A bocsánatkérést mellőzve kullogtam tovább öltözőm felé. Kérdéseit figyelmem kívül hagytam és becsaptam magam mögött az ajtót, jelezve, rohadtul nem vagyok kíváncsi rá. Levetettem magam a tükörrel szembeni székkel és bámultam saját arcképemet.  Percekig ültem mozdulatlan, majd az asztalra csapva cigisdobozom után nyúltam. Feltéptem az ajtót,  majd az ajtóban álló Woobint félrelökve indultam friss levegőt szívni.


Woobin: Többször elnézést kértem, majd Jong Suk után indultam. Az ajtóban állva már emeltem a kezem, hogy bekopogjak, de Ő megelőzött. Ideges képpel meredt rám, hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Legelső dolog ami eszembe jutott, hogy kicsit beljebb löktem és magunkra zártam az ajtót.
-Elmondanád, hogy mégis mi a bajod van?
-Semmi. - olyan, volt, mint egy durcás kislány.
 -Nem úgy veszem észre.
-Akkor nyisd ki a szemed jobban.


Jongsuk: -Akkor nyisd ki a szemed jobban. - próbáltam elmenni mellette, de nem sikerült. – A kibaszott forgatás a bajom.  Most boldog vagy?- rántottam ki kezem szorításából és újra az ajtó felé vettem az irányt, hogy végre elszívjak egy szál nyugtatólag ható cigit.


Woobin: -Várj. - fogtam meg a csuklóját - Ülj le. Beszéljük meg.
-Nem akarok veled beszélni. Kérlek Woo Bin csak engedj el. - próbálta elhúzni a kezét, de nem engedtem - Hjjaaa~ egy rohadt cigit nem tudok elszívni miattad....- mérgelődött. Magam felé fordítottam és közelebb húztam magamhoz.
-Vannak jobb módszereim a stressz oldásra. - suttogtam és meg se várva válaszát ajkaira tapadtam. Először tiltakozott, utána megadva magát az édes érzésnek hajamba túrt és testemhez simult.


Jongsuk: - Woobin. – váltam el ajkaitól és kezemet mellkasára téve tartottam azt a pár centi távolságot, amit engedett, hogy beszélni tudjak. – nem biztos, hogy én akarom ezt…- de nem engedte, hogy befejezzem.
- Értem én. – engedett el és lassan hátrálni kezdett az ajtó felé.
- Nem úgy értetettem, csak…- de a mondat második felét már csak az üres szobának voltam képes elmondani. - … csak nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb hely hozzá. - álltam tanácstalanul az öltözőben a cigis dobozzal a kezemben, mégsem mentem ki. Tudtam, hogy egy doboz nem lenne elég ahhoz, hogy a bennem tomboló háborút elcsitítsa.


Woobin: A hangja nem volt túl bizalom gerjesztő:
-Woobin...nem biztos, hogy Én akarom ezt....- nem bírtam tovább hallgatni, hátrálni kezdtem. A testemből kiszaladt az élet, valahogy úgy éreztem, ha még két percig néznem kell Őt a szívem meghasad.
-Értem Én. - csak ennyit bírtam kibökni. Mikor neki ütköztem az ajtónak, a kilincs után kapva szinte kiszakadtam onnan. El kellett tűnnöm,, ezért futni kezdtem. A parkolóban feltéptem a kocsim ajtaját és szinte ráüvöltöttem a menedzseremre, hogy vigyen haza. A telefonom búgni kezdett, de a név láttán egy laza mozdulattal elnémítottam a kis készüléket és a mellettem lévő ülésre dobtam, olyan erővel, hogy telefonom szinte atomjaira hullott szét.
- Jól vagy? - nézett rám a visszapillantóból menedzserem.
 - Hagyj békén!
 -Woo Bin.... - próbálkozott.
 -AZT MONDTAM HOGY HAGYJ A KURVA ÉLETBE! - üvöltöttem.


Jongsuk: Már egy pár perce egyedül ácsingóztam az öltözőben gondolataimmal és arra jutottam, hogy egy balfasz vagyok. Telefonmért nyúltam és egyből tárcsázni kezdtem Woobint, de nála nem jártam sikerrel, egyből kinyomott és gondolom kikapcsolta a készüléket, így menedzsere számát kikeresve nála próbálkoztam, hiszen talán van még esélyem, hogy az a forrófejű vadbarom még itt van és lám, nem tévedtem.
- AZT MONDTAM HOGY HAGYJ A KURVA ÉLETBE!- hallottam a vonal túloldalára.
-  Add oda neki.
- Nem hisz…
- Várj mégse. Tartsd fel. A parkolóban vagytok? – egy hümmögés volt a válasz. - Odamegyek. – csaptam le a telefont és egyből futásnak indultam, ami nem tett túl jót testemnek,ami még mindig küzdött a betegséggel.


Woobin: Menedzserem telefonja hangosan visítozott.
- Fel vennéd? - kérdeztem tőle, nyugodtságot színlelve.
- Nem akarod, hogy felvegyem. - nézett rám a visszapillantóból, válaszom, egy szemöldök felhúzás volt, mire felém mutatta a készüléket, ezzel véletlen fel is vette: -AZT MONDTAM HOGY HAGYJ A KURVA ÉLETBE! - üvöltöttem. Leszorította a kagylót, hogy Jong Suk hátha így nem hallja további szitkozódásom.
 - Nem hisz... - mondta, aztán a készülékét nézte - Letette.
- Mi?! Gyáva....
- Mi történt oda bent? - kérdése váratlanul ért, az ülésébe rúgtam, mire kinyílt a kocsi ajtó. Jong Suk hangosan zihált, majd nemes egyszerűséggel, a lábam elé ájult. Megfogtam, a teste forró volt. - Csessze meg! - morogtam - A franc essen beléd Lee Jong Suk, hogy rohadnál el ott ahol vagy. - mérgelődtem közbe próbáltam a mellettem lévő ülésbe fel pakolni. - Azonnal menjünk haza.
- Útközben megálljunk gyógyszerekért? - köztem és a menedzserem között nagyon jól működött a telepátia, bólintottam és kivettem az ájult fiú zsebéből a mobilját. Felhívtam menedzserét, hogy ne aggódjon, elviszem magamhoz, kap gyógyszert és reggelre minden rendben lesz. Kissé ingerülten fogadta, hogy nem kérem Őt, hanem már a puszta tények elé állítottam. Haza érve a hátamon felvittem a lázas fiút. Átöltöztettem, a ruháját visszaküldettem és figyeltem Őt, ahogy rémálmaival harcolva grimaszol.

Chapter 6.

Jongsuk: Miután jól kiröhögtük magunkat és jókedvünk alább hagyott, kezdtem érezni, hogy nagyon hideg van. Egyből valami meleg forrást kerestem, vagy valakit, aki képes pillanatok alatt feltüzelni.
- Mit csinálsz? – kérdezte Woobin meglepetten mikor megint rámásztam.
- Fázom. – húzódott mosoly arcomra, majd közel hajoltam vendégemhez és folytattam ott, ahol az előbb a házi néni félbeszakított minket.

Woobin: - Mit csinálsz? - meglepődtem a gyors váltáson, a házinéni szinte még el se ment Jong Suk meg egyből a derekamba csimpaszkodott.
- Fázom. - mosolyodott el és olyan közel jött, amennyire csak tudott. Lejjebb hajoltam és megfogtam a combját, erre ő kicsit elrugaszkodva rám vetette magát. Lábai a derekam ölelték, a falhoz nyomtam és csókoltam mindenhol ahol értem. Kezei hajamba túrtak, kissé meghúzva azt, majd eltolt magától és felém villantotta farkas mosolyát.

Jongsuk. Ellöktem magam a faltól és tolni kezdtem az előttem álló Woobint, miközben nyakán ízlelgettem puha bőrét. Lábai ütköztek a kanapé oldalával. Elváltam nyakától és szemeibe néztem. Sunyi mosolyra húzódott a szám, majd egy lökéssel a puha ülőalkalmatosságra löktem. Lassan feltérdeltem a karfára és mászni kezdtem az alattam fekvő áldozatom puha ajkai felé.


Woobin: Egyszer csak azt vettem észre, hogy a kanapén fekszem és Jong Suk veszélyesen közeledik. Kis törülközöm hamar felfedte, hogy beindultam színésztársamra.
-Enyje, enyje Woo Bin. Máris harca készen? - suttogta, majd a fülcimpámba harapott, amitől kiszakadt belőlem egy halk nyögés. Kioldottam a köntösén a csomót, fedetlen mellkasára apró csókot leheltem, majd, hogy kicsit visszavágjak, mellbimbójába haraptam egy kicsit. Teste ívbe feszült és remegni kezdett. Sikerült leráncigálnom róla a vizes melegítő nadrágot, alsó gatyával együtt. Ott feküdt teljesen meztelenül rajtam és magamba szívtam a látványt.
-Gyönyörű vagy. - néztem mélyen a szemébe.

Jongsuk: Próbáltam zavarom elrejteni így kulcscsontjához hajoltam és végigpusziltam. Így haladtam egyre lejjebb. A törülközőnél megálltam  és felpillantottam. Színésztársam ágaskodó tagja pár centire volt arcomtól. Lassan szabadítottam meg a pamut anyagtól, ami eddig takarta. Félve nyúltam hozzá, de arcán átfutó élvezethullám, amit egyetlen röpke érintésem váltott ki belőle, felbátorított és kezemet automatikus ösztönözte, hogy mozogni kezdjen. Végtagomat lassan felváltotta más. Óvatosan érintettem hozzá puha ajkaim makkjához egy hangos sóhajt kicsalva belőle.


Woobin: A testem égett mikor Jong Suk megérintett. Hátam ívbe feszült és csak hangosan nyögtem. Aztán kezét egy sokkal intimebb dolog váltotta fel. Puha ajkai finoman ingereltek. Csípőmet kissé megemeltem, amitől megállt egy pillanatra.
- Mi azh? - lihegtem.
- Semmi. - mondta halkan. Megsimogattam az arcát. -Ha nem akarod, abba hagyhatjuk. - felültem és megcsókoltam.
- Csak fura. Soha nem csináltam még ilyet. - tördelte az ujjait. Lefektettem és csókolni kezdtem, majd egyre lejjebb csúszva lassan végig nyaltam férfiasságán. Hangja remegett, mikor a nevemet mondta, aztán keményebben kezdtem őt kielégíteni. Egyik kezével a kanapét szorongatta, másikkal az én ujjaim tördelte sorba. Légzése felgyorsult, ahogy változtattam a tempón, egyre hangosabban lihegett, majd végül a számba megéreztem édes ízét.


Jongsuk: Kezeimet számra szorítottam mikor éreztem közel vagyok a beteljesüléshez, amit szájával ért el.  Teljesen megálazva éreztem magam előbbi tevékenysége miatt és mert nem voltam megelégedve a pozíciómmal. Magamhoz rántottam, hogy újból megízleljem ajkait, miközben azon ügyeskedtem, hogy  megszerezzem az irányítást. Próbáltam fordítani helyzetünkön, de nehezen ment, mert teljesen megbolondított csókjával. Próbálkozásom eredménye az lett, hogy mindketten a padlón kötöttünk ki, természetes én újra alul…


Woobin: Jót mosolyogtam mikor megláttam zavart arcát, hogy kicsit oldjam a feszültséget megcsókoltam, mire ő meglökött és a padlóra estünk.
- Te mit csinálsz? - néztem rá kérdőn. Kezeim feje mellé támasztottam.
- Mindig én vagyok alul. - durcizott.
- Jong Suk. Most szeretkezünk először.
- De bármit csinálunk, mindig én vagyok alul....nem fer.
-Szeretnéd ha most te lehetnél fent? - súgtam a fülébe, éreztem, hogy teste újra megremeg. Belsőm jót nevetett, hogy már a hangomtól is képes beindulni. Megfogtam a derekát és magamra húztam. -A tiéd vagyok....most te vezetsz. - néztem a szemeibe.


Jongsuk: - Hé,hé, hé. – húzódtam el amennyire csak ilyen helyzetben lehet. – Normális vagy? –felhúzott szemöldökkel nézett rám. – Oké, hogy a lányokkal akikkel eddig együtt voltál már ki voltak tágulva, de én érintetlen vagyok ezen a téren…
- Oh, szóval szűz popsi. – kezdett el nevetni, majd kimászott alólam és kereset valamit a fürdőben, amit síkosítóként használhatott. – Ez megfelel?- jött vissza perverz mosollyal az arcán , majd fölém mászott kezében a testápolós flakonnal. Nyomott ujjaira, majd bejáratomhoz közelített és belém nyomta egyik ujját. A fura, szokatlan érzésre összeszorítottam szemeimet, de idővel megszoktam és már élveztem, ahogy  már három ujjával tágít. Löktem egyet csípőmmel jelezve, hogy felkészültem. Kihúzta ujjait, bekente magát és bejáratomhoz férkőzött. Nyaka köré fontam kezeimet és lehúztam, hogy fülébe tudjak suttogni.
- El kell szomorítsalak, de mi nem szeretkezünk…csak szexelünk. – egyből levette mire utaltam ezzel és egy lökéssel tolta belém egész hosszát. Fájdalmas nyögés hagyta el számat. Szemeimből egy-egy könnycsepp utat talált magának és végigfolyt arcomon izzadtságommal keveredve.


Woobin: Mivel ez nem csak neki, de nekem is még új volt a fürdőszobába mentem, hogy keressek valamit, amitől kevésbé fog fájni neki. Találtam egy testápolót, amiről úgy gondoltam megfelel. Felmutattam a kis flakont:
-Ez jó lesz? - odaérve gyors csókot nyomtam ajkaira, közben formás fenekéhez közeledtem. Hirtelen magához rántott és közölte velem a tényt:
-El kell szomorítsalak, de mi nem szeretkezünk…csak szexelünk.
Még egy ujjam vándorolt nemesebbik felébe, amitől hangosan nyögött egyet. Mikor úgy éreztem, hogy végre elég tág, óvatosan kihúztam ujjaim. Aztán, mint derült égből a villám csapás löktem egyet csípőmmel és már benne is voltam. Hangos nyögése csak jobban feltüzelt. Mellkasom a hátának feszült, kezeim derekát ölelték. Láttam, ahogy a szőnyeget markolássza, oda csúsztattam a kezem és ujjaim összefontam ujjaival.
-Ha...ha azt mondod állj....leállok. - lihegtem, egy szót se szólt csak nemlegesen bólogatott. Lassan kezdtem el mozogni, hogy megszokjon, aztán egyre gyorsabb tempóra kapcsoltam. Mindvégig egymás kezét szorongattuk, majd egyre jobban éreztem a közelgő orgazmust. Pár lassú, kínzó döfés után egyszerre mentünk el. Jong Suk hátán feküdtem és figyeltem szapora légzését. Egyre lassabb lett, úgy az én légzésem is lassult. Kihúzódtam belőle és láttam, ahogy megrándul az arca. Szembe fordítottam magammal és megöleltem őt.


Jongsuk: Próbáltam légzésem normalizálni, ami egy idő után sikeresen visszaállt. Kibújtam színésztársam öleléséből és elvánszorogtam a fürdőig. Magamra zártam az ajtót. Kétségek között hagytam Woobint, de megijedtem. Féltem az újtól, az ismeretlentől.

Chapter 5.

Jongsuk: Dideregve álltam ajtóm előtt és próbáltam beletalálni elrejtett pótkulcsommal a zárba.
- A francba.  – lettem kicsit ideges miután tíz perces próbálkozás után is összefagyott ujjakkal álltam a hidegben.
- Minden rendben? –jött oda a házinéni.
- Tudna segíteni?- nyújtottam felé lakáskulcsom. Az öreg néni elvette és egy gyengéd mosollyal az arcán nyitotta ki nekem az ajtót.
- Kell még valami.- ajánlotta fel további segítségét.
- Nem köszönöm. Azt hiszem innentől már boldogulok.
- Ha van valami szóljon nyugodtan. – köszönt el mosollyal az arcán a kedves hölgy. Becsuktam utána az ajtót és remegve botorkáltam el fürdőmig. Megnyitottam a kádban lévő csapot és teleengedtem forró vízzel, miközben a tusolóban olvasztottam ki magam a hideg vízzel és váltottam egyre melegebbre.

Woobin: Este egy nagyobb hátizsákkal érkeztem, amiben Jong Suk cuccai voltak. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, amiért félmeztelen kikergettem a lakásból, de a düh elborította az agyam. Késve érkezett a forgatásra, már jó ideje vártunk rá. Valami nem stimmelt vele, a szemei karikásak voltak, és hangosan vacogott.
-Kezdhetjük? - kiáltott a rendező. Bólintottam, Jong Suk lefeküdt a földre és úgy tett mint akinek fájdalmai lennének. Ahogy ott feküdt eszembe jutott a tegnap este és az, amit reggel csinált. Rugdosni kezdtem, de már nem volt színjáték, mellé térdeltem és ahol értem ököllel ütöttem őt. -Valaki szedje már le róla! - üvöltött a rendező. A karomnál fogva rángattak fel. Otthagytam őket és az épületben, egy üdítő automatán vezettem le dühöm.


Jongsuk: Kicsit későn indultam el ahhoz, hogy időben odaérjek a forgatásra, de először el se akartam indulni, valahogy mégiscsak rá vett a lélek, hogy kivonszoljam magam egy taxiig. Semmi kedvem nem volt ehhez a naphoz, nemhogy ehhez a részhez. A földön fekve vártam, hogy Woobin eljátssza, hogy ver, de a játék élesbe fordult. Annyi erő nem volt bennem, hogy ellenkezzek, hogy megvédjem magam, így magatehetetlenül tűrtem mindent.
- Valaki szedje már le róla!-üvöltött a rendező. Hálás voltam érte, hogy hangjával végett vetett az egésznek. Woobin azonnal távozott a helyszínről, még engem körülvettek a staffosok.
- Jól vagy? – kérdezte az egyik.
- Igen. – álltam lábra és mentem volna el, de csak pár méterrel jutottam arrébb. Utána lábaim felmondták a szolgálatot és összerogytam.


Woobin: Senki nem jött utánam, úgy gondoltam megvárják, amíg lenyugszom. Mentő szirénára lettem figyelmes, ami egyre hangosabb lett, végül a villódzó fényeket is megláttam. Rohanni kezdtem, de nem értem ki időben. Jong Suk már a kocsiban feküdt ájultan.
-Hol lakik? - rohantam menedzseréhez, aki először nem akarta megmondani, majd miután leüvöltöttem a fejéről a hajat, remegő kezekkel egy cetlire firkantotta. Elvittem menedzserem kocsiját és elindultam a megadott címre. -Pót kulcs, pót kulcs. - motyogtam, aztán eszembe jutott a táska. Visszarohantam a parkolóba és kivettem a nálam hagyott kulcsot. Kinyitottam az ajtót és az üres, sötét lakásba rohantam. -Gyáva vagy Woo Bin, rettentő gyáva. - szidtam meg magam. Könnyek gyűltek a szemembe és hangosan szipogni kezdtem. A vak sötétben ültem és vártam a csodára.


Jongsuk: Egy függönnyel körbekerített  ágyon ébredtem.
- Hogy érzed magad?- kérdezte a mellettem ülő menedzserem, miután észrevette, hogy magamhoz tértem.
- Hogy kéne? – tettem fel a kérdést. Egyből leesett neki, hogy nem vagyok túl jól, de tudta, hogy ebben a kórház is közrejátszik. Nem tartozott a kedvenc helyeim közé, így hívatott egy orvost, aki megvizsgált. Nem vágott túl jó képet, mikor a hazamenetről kérdeztük, de végül menedzserem meggyőzte.
- Köszönöm. – szálltam ki az autóból.
- Biztos, hogy ne segítsek?
- Nem, köszönöm. - csuktam be az ajtót és felsétáltam lakásomhoz. Pótkulcsomat kerestem, de bentről hangokat hallottam. – Nem zártam volna be? – villant ágy agyamon. Lenyomtam a kilincset és óvatosan sétáltam egyre beljebb a sötét lakásba.


Woobin: Hallottam, ahogy nyílik az ajtó és bepánikoltam. Felpattantam a földről, letöröltem könnyeim és valami búvóhely után kutattam. A szemem már hozzá szokott a sötéthez, de nem láttam a velem szembe jövő alakot, így neki mentem és elestem.
-Te ki vagy? - szólalt meg Jong Suk halkan - Ha betörő vigyél amit akarsz, ha gyilkos...várj még leforgatjuk a sorozatot, ha rajongó...vannak fiú rajongóim?!
-Én vagyok...-nyekeregtem.


Jongsuk: - Woobin?- furcsálottam, hogy itt van a lakásomban. Megkerestem a kapcsolót és felgyújtottam a nappaliban a pilácsot.  – Mit keresel itt? – sétáltam át a konyhába. Szomjas voltam, így egyből egy pohárért nyúltam, de a kezem nagyon remegett, így nem mertem felvenni a törékeny tárgyat. – Kérsz valamit? – fordultam vissza vendégemhez.  - Van minden, szolgáld ki magad. – hagytam magára és bementem hálómba.


Woobin: Csak álltam és figyeltem, ahogy egyik faltól szédeleg a másikig.
-Kérsz valamit? - fordult újra felém, de nem szóltam semmit - Van minden, szolgáld ki magad. - mondta és ott hagyott. Utána mentem és az ajtó előtt térdre rogytam.
-Sajnálom. - suttogtam az ajtónak. Fejemet az ajtónak támasztottam. - Minden miattam történt. Jong Suk, kérlek bocsáss meg.


Jongsuk: - Nem haragszom. – botorkáltam ki az ajtóig. – Ne emészd magad. Ugyanolyan hibás vagyok, mint te. – tört fel belőlem egy köhögő roham. Woobin csendben végignézte, ahogy majdnem megfulladtam, majd mikor megbizonyosodott arról, hogy még élek, befektetett az ágyba és kiment egy pohár vízért.
- Tessék. – nyújtotta át nekem, majd mikor végeztem elvette. – Megmaradsz?
- Egy tüdőgyulladás nem fog ki rajtam. – mosolyodtam el.


Woobin: Az ajtó kinyílt, Én meg majdnem bezuhantam.
-Nem haragszom. - nézett rám, majd egy hosszabb köhögő rohamot kapott. Megvártam, amíg kiköhögi magát, aztán vissza terelgettem az ágyhoz és vittem neki egy pohár vizet.
-Tessék. Megmaradsz?
-Egy tüdőgyulladás nem fog ki rajtam. - nevetett.
-Nem vicces Jong Suk. Ez nem éppen egy féllábon kihordható betegség. Felhívom a rendezőt és kérek pár nap pihenőt, meg szólok a menedzserednek is.
-Woo Bin...állj le. - szorította meg a csuklóm. Leültem az ágya mellé, és néztem. Halkan szuszogva aludt. Apró csókkal kívántam neki jó éjszakát, majd úgy gondoltam ideje haza mennem. -Ne...menj...kérlek. - suttogta és felhajtotta a takarót. Levettem a farmerom, és a pulcsim, bemásztam az ágyba és magamhoz húztam, a teste forró volt a láztól. -Remélem nem kapod el. - nyöszörögte, kezeit pedig derekam köré csavarta.
 -Nem érdekel.....a lényeg, hogy itt vagyok.


Jongsuk: Testének melege, ölelése elfeledtetett velem mindent.  A mai napot, a forgatást, a kórházat. Jól esett, hogy velem maradt és hogy aggódott. Ezen még félálomban is elmosolyodtam.
- Min mosolyogsz? – kérdezte az engem ölelő, de választ már nem kapott rá, mert nem volt erőm szólásra nyitni beszélőkémet. Nem sokkal később meg elaludtam
Reggel viszonylag korán ébredtem, de… egyedül. A mellettem lévő hely hideg volt . Azonnal ülésbe tornáztam magam és kétségbeesve néztem szét a szobában, de barátom sehol se volt. Kipattantam az ágyból már amennyire ez lehetséges ilyen állapotban és Woobin keresésére indultam.


Woobin: Mint mindig most is hamarabb keltem fel. Úgy gondoltam egy jó forró fürdő jól fog esni. Lehámoztam magamról kis betegem és elindultam megkeresni a fürdőt. Nehezen, de sikerült, levettem magamról maradék ruhám és a gőzölgő vízbe ültem. A meleg víz csikizte a bőröm.
-Woo Bin. - hallottam kintről.
-Fürdök! - kiabáltam vissza. Lehunytam a szemeim és átadtam magam a forróvíz kényeztető érzésének. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami csikizi a hasam. Kinyitottam a szemem és megláttam, hogy Jong Suk a kád szélén ül és engem néz.
-Jesszus. - ültem fel.
-Csak én. - vigyorgott.
-Mit keresel itt?
-Téged.


Jongsuk: Mikor válaszolt, hogy fürdik, egyből oda indultam. Nem kopogtam, mivel nem láttam szükségesnek, hogy saját házamban engedélyt kérjek a bemenetelhez. Persze, ha nála lettünk volna, akkor nem így vélekednék, na mindegy. Elbambulva ült a meleg vízben. Észre se vette, hogy valaki bejött. A kádhoz mentem és leültem a szélére.
- Jesszus.- nyitottam ki szemeit.
- Csak én. – húzódott hatalmas vigyor arcomra.
- Mit keresel itt?
- Téged. – válaszoltam és közelebb hajoltam hozzá. Ha beteg az ember olyan dolgokat tesz meg, amit alapjáraton nem tenne, de most valahogy késztetést éreztem arra, hogy Woobin ajkait megízlelhessem.


Woobin: Ruhástól mászott rám és mohón kapott ajkaimért. A hirtelen jött sokk hamar elmúlt, egyik kezemmel a hajába túrtam, másikkal a derekára csimpaszkodtam és közelebb húztam. Heves csókunk után, lekaptam róla a vizes pólót. Nyakát kezdtem szívogatni, majd aprót haraptam kulcscsontjába. Halkan felszisszent, vissza felé lassan végig nyaltam ádámcsutkáját, majd újra ajkaira martam.


Jongsuk: Kiváltam a csókból és a nadrágom után kaptam, hogy attól is megtudjak szabadulni. Woo Bin arcán megjelent a lányok által annyira kedvelt farkas vigyor, ami többet mondott minden szónál. Már majdnem sikerült magamról lerángatni a fölöslegessé vált anyagot, mikor egy kedves hang szűrődött be.
-Fiatal ember! Hahó!
-Ez ki? - ijedt meg alattam Woo Bin.
-A házinéni, de maradj csöndben. - a szájára tapasztottam a kezem. A néni nem adta fel és tovább szólongatott. Kiugrottam a kádból magamra kaptam a köntösöm és kimentem hozzá. Megköszöntem a rizs sütit, amit hozott. Az arca teljesen vörös lett és elnézett a vállam fölött. Hátra néztem és Woo Bin állt a fürdő ajtójában, egy szál törölközőben a dereka körül.
-Nem tudtam, hogy vendége van. - remegett a néni hangja. Nem bírtam elfojtani egy apró mosolyt.
-A kollégám, Kim Woo Bin. - mutattam be pucér barátom, aki udvariasan meghajolt. A néni is meghajolt és gyorsan eltűnt. Amint az ajtó becsukódott hangos nevetésbe kezdtünk.

Chapter 4.

Jongsuk: Reggel alig akaródzott megvirradni. Szemeim nehezen nyitódtak köszönhetően a hatalmas fényáradatnak és a fáradtságnak, amit a tegnap este után éreztem.
- Felébredtél? – jött be egy törölközővel a derekán Woobin.
- Nem. – fordultam át másik oldalamra és fejemre húztam a takarót, hogy megvédjék szemeim a fénytől.

Woobin: Szinte a nap első sugaraival keltem. Jó szokásomhoz híven szeretem, ha szobám fényárban úszik, így elhúztam a függönyt. Mikor visszafordultam az ágy felé, és megláttam a halkan hortyogó Jong Sukot eszméltem fel, hogy nem vagyok egyedül. Halkan kiosontam a fürdőbe és felcsavartam a víz hőfokát a maximumra, hogy elhiggyem, tényleg ő fekszik az ágyamban és mi az éjszaka tényleg sokkal közelebb kerültünk, mint én azt gondoltam. Mikor a bőröm szinte ropogósra sült kijöttem a kabinból, magamra csavartam egy törülközőt és osonva megindultam a gardrób felé.
- Felébredtél? - néztem az aprókat pislogó fiú felé.
- Nem. - morgott.
- Akkor aludj, majd egyedül eszek rántottát, pirítóssal. Esetleg főzök magamnak kávét. - gondolkodtam hangosan, közben magamra kaptam valami kényelmes itthoni göncöt.
- Tusolni mentem. - és már csapódott is az ajtó.
- Éhenkórász. - motyogtam. A konyhába mindent előkészítettem a fejedelmi reggelinkhez, bekapcsoltam a tv-t, majd hozzá láttam reggelink elkészítésében.


Jongsuk: Siettem a fürdéssel. Vagyis siettem volna, de még a víz se volt elég ahhoz, hogy rendesen felébredjek és a törülköző kereséssel perceket töltöttem.
- Életben vagy még? – kiabált be Woobin.
- Ja…- sétáltam az ajtóhoz és kicsit kinyitva a résen kukucskáltam ki és az előttem álló szemeibe nézve folytattam mondatom. – Törölköző?
- Ha arrébb állsz és beengedsz akkor adok, de így elég nehéz lesz. – mutattam a közöttünk húzódó ajtóra.


Woobin: Már kezdtem szervezni a mentő akciót, mert kedves kollégám hosszú perceket töltött a fürdőszobában.
 -Életben vagy még? - kezdtem el akcióm.
-Ja...- odasétáltam az ajtóhoz - Törölköző?
-Ha arrébb állsz és beengedsz akkor adok, de így elég nehéz lesz. - az ajtó felé intettem.
-Meztelen vagyok.
-Sejtettem. De ha kicsit körülnéznél meglátnád, hogy az ajtón lóg egy köntös. - gúnyolódtam. Az orromra csapta az ajtót, majd immár köntösbe kinyitotta. Lehajoltam a kis szekrényhez és az arcába vágtam egy frissen mosott darabot. -Kihűl a kávéd, iparkodj. - mondtam, majd elhagytam a szűk szobát. A szívem erősen kalapált. Legyőztem a késztetést, hogy vissza menjek. A konyhában lévő mosatlan halmaz tökéletes indok volt arra, hogy ne folytassam a tegnapéjszakai kis ismerkedésünket.

Jongsuk: Magamra kaptam a köntös és beengedtem, hogy kezembe nyomjon egy törölközőt. Gyors szárazra töröltem magam, majd a szobába rohantam, hogy valami ruha után kutakodjak vendéglátóm szekrényében. Kivettem egy szimpatikus alsógatyát és belebújva keresgéltem tovább, míg nem találtam magamnak egy kényelmes melegítőt egy hozzáillő pólóval. Miután felöltöztem,kibattyogtam a konyhába.
- Remélem nem baj, hogy költsön vettem őket. - mutattam a ruhára, majd leültem vele szembe. Egyből a kávéért nyúltam és nagyot kortyoltam belőle.
- Nem. – folytatta az evést, amit elkezdett nélkülem.  Én is csendben láttam neki a reggelinek és fogyasztottam el az egészet.
- Köszönöm. – vittem a mosogatóhoz a tányért.


Woobin: Mivel a gyomrom már hangosan korgott, úgy döntöttem nem várok Hófehérkére és elkezdtem reggelim majszolni.
- Remélem nem baj, hogy költsön vettem őket. - végig néztem rajta és meg kell mondjam jól állt neki.
-Nem. - gyors válaszom után visszatértem maradék rántottámhoz és elmélyedve figyeltem a reggeli híreket.
-Köszönöm. - ijesztett meg Jong Suk. A mosogatóhoz vitte az üres tányért és bögrét, majd megnyitotta a vizet.
-Hagyd ott majd berakom a gépbe. - szóltam oda neki.
-Öhm, rendben. Kimegyek elszívok egy cigit.
-Már tudod a járást. - vigyorogtam - Mamuszt el ne felejtsd!
-Sose tenném. - viccelődött.

Jongsuk: Az erkélyajtó előtt ott várt már a papucs, de én azért is nélküle léptem ki a hideg kőre. Becsuktam magam mögött az ajtót, hogy a dohányszag ne árassza el a lakást és rágyújtottam. Elbambulva elégítettem ki rossz szenvedélyem szükségletét és azt se vettem észre, hogy mögöttem az ajtó kinyílt. Csak akkor jöttem rá, hogy Woobin mellettem van, mikor megszólalt nem éppen kedves hangnemet megütve.
- Mamusz?! – dörgölte az orrom alá.
- Ha azt akarod, hogy kiégessem nyomdd még közelebb és örömmel teljesítem ezt a vágyad, amúgy meg nem kell. – emeltem számhoz kezemben lévő szálat és mélyet szívtam a cigiből. Lassan fújtam ki a füstöt és ügyeltem arra, hogy a mellettem lévőre ne nagyon szálljon.
- Mióta dohányzol?
- Nem számolom… Egyébként nem zavar? – fordultam immár felé kedvesebbik hangnemet megkeresve.

Woobin: Valahogy éreztem, hogy nem fogja azt csinálni, amire kérem. Az ajtó előtt ott árválkodott szegény kis olcsó mamuszom. Megfogtam és az erkélyre lépve az orra alá nyomtam.
-Mamusz?!
-Ha azt akarod, hogy kiégessem nyomdd még közelebb és örömmel teljesítem ezt a vágyad, amúgy meg nem kell. - a lába elé dobtam, szerencsésen eltalálva egyik lábujját.
-Mióta dohányzol? - kérdeztem és örömmel nyugtáztam, hogy hallgatott rám, és már nem mezítláb volt.
- Nem számolom… Egyébként nem zavar? - csak nemlegesen bólogattam.
-Csak nem te is? - nézett rám hatalmas szemekkel.
-Szerinted miért van kéznél öngyújtó és hamutartó az erkélyen?! Ritkán, de igen, néha nekem is jól esik a pöfékelés. - nevettem, erre a mellettem álló a számba nyomta félig elégett cigijét. Mélyet szívtam és csodálkoztam, hogy mennyire jól esett ez az egy slukk.
-Baszd ki... - nézett rám.
-Ezen most mi olyan meglepő?!
-Csak nem képzeltem rólad...ennyi. - nevetett és újra a számba nyomta, ám ez alkalommal nem engedtem el és elszívtam a szálát.


Jongsuk: - Jössz nekem egy fél cigivel.- mentem be a jó melegre.
- Szerintem te több mindennel jössz nekem. – követett, majd becsukta mögöttünk az ajtót.
- Te hívtál meg. – vetettem el magam a kanapén.

Woobin: Miután kicsodálkozta magát bagózós látványomban, bementünk a melegre.
-Jössz nekem egy fél cigivel.
-Szerintem te több mindennel jössz nekem. -csuktam be magam után az ajtót.
-Te hívtál meg. - nézett rám.
-Igaz, de a fél ruhatáram rajtad van.
-Ha akarod leveszem. - féloldalas mosolyt villantott.
-Ez a fan csajoknál bejön....nálam kevésbé. - ahogy kimondtam az arcomba landolt pólója.


Jongsuk: - Igen?!- húztam fel szemöldököm és mentem egyre közelebb hozzá. – Biztos vagy te ebben? – de ő nem szólalt meg, így folytattam. – Én a tegnapi után nem vennék rá mérget, hogy az előbbi kijelentésed igaz. - szinte már a fülébe suttogtam a végét. Elhúzódtam tőle, de csak lefagyva állt előttem.  Jól megbámultam, majd hangos nevetésben törtem ki.
- Seggfej. – tért vissza Woobin.  Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, csak röhögtem.
- Látnod kellett volna magad. – abbahagytam egy pillanatra, de a mondatot befejezve újra nevetésben törtem ki.

Woobin: Ahogy játszadozott velem, úgy éreztem, hogy elsüllyedek szégyenemben.
-Takarodj. - mondtam, de ő csak nevetett tovább.
 – Mit mondtál? - törölte le arcáról kicsordult könnyeit.
-Azt mondtam takarodj. A forgatáson találkozunk. - hozzá vágtam a szövegkönyvet és a kijárat felé mentem. Kitártam az ajtót és vártam, hogy elmenjen.
-Woo Bin, Én csak....
-Menj el! Nem volt elég érthető? Meg kell mutassam merre az ajtó vagy boldogulsz magad is?! - feltápászkodott és felém indult.
-A ruháid....- kezdett volna beszélni, de Én otthagytam őt.


Jongsuk: - Csak vicceltem.- álltam az ajtó előtt, egy melegítőnadrágban, mezítláb, fedetlen felsőtesttel és egy szövegkönyvvel a kezembe a nulla fokhoz közel lévő hidegben.  Rávágtam egyet az ajtóra, majd elindultam haza…csak azt nem tudtam hogyan jutok el oda, mert a szövegkönyvemen kívül mindenem nála maradt. A slusszkulcs, telefon, de még a lakáskulcs is a komódon árválkodott gazdája nélkül egy tökfilkó házában. Így utolsó lehetőségem a séta volt, ami jelen körülmények között kicsit gázos volt, de épségben sikerült lakásomig eljutni.

Chapter 3.

Jongsuk: Csak pillanatokkal később eszméltem fel, de nem tudtam már józan ésszel gondolkodni.  Hagytam, hogy elcsábítson, hogy puha párnáimat falja. A tér és az idő megszűnt számomra, csak ő létezett. Azok a csábító ajkak, amik ostromolták enyéimet, miközben nyelvével gyengéden masszírozta  enyémet. Képtelen voltam másra gondolni, az esetleges következményekre, ami hirtelen cselekedetünk maga után vonzz. Teljesen belemerültem, pedig semmi érzelmi szál nem fűzött az alattam fekvőhöz. Akkor mégis miért hagyom, hogy megrészegítsen?


Woobin: A vágy okozta tűz végig tombolt az ereimben. Ajkai mámorítóan puhák voltak. Lábam dereka köré csavartam, hogy még véletlen se menekülhessen el előlem. A kezem automatikusan nadrágjához csúszott és övét kezdtem babrálni.
-Mit....csinálszh? - lihegte a számba. Nem válaszoltam csak folytattam amit eddig csináltam. Ajkaink újra egymásra találtak. Nadrágom egyre szűkebb lett, Jong Suk teste egyre erősebben nyomódott nekem. Kissé felfelé billentettem a csípőm, amitől felmordult.



Jongsuk: Időm se volt egyetlen érintésére se reagálni, kezei olyan gyorsan cikáztak testemen. Hol fenekemen pihentek,  hol hátamat szántották végig vagy nadrágom elején babráltak az akadályt nyújtó övemmel.
- Mit…csinálszh? – tértem egy pillanatra észhez, de ez nem tartott sokáig, mivel ajkaival újra birtokolta enyémeket.   Érintései miatt felbátorodtam és eddig feje mellett pihenő kezemmel felfedező útra indultam. Végigsimítva felsőtestén kerestem pólója korcát, majd szabad utat adva magamnak érintettem puha bőrét.



Woobin: Amilyen lassúsággal haladt keze felfelé, Én olyan lassan engedtem ki a levegőt. Aztán hirtelen csuklójánál megragadtam, mire összerezzent egy kicsit, az arcába vigyorogtam és megfordítottam a helyzetet. Épp egy újabb csókba akartam invitálni mikor rezegni kezdett a mobilom.
-Ez meg mi? - tapadt fenekemre Jong Suk keze. Aztán kihalászta onnan a berregő masinát - A menedzsered. - nézte meg. Nem hagytam elmenni, így csak felegyenesedtem és ráültem.
-Mit akar ez ilyenkor? - kérdeztem és megnyomtam a kis zöld gombot. Gyorsan elhadarta, hogy holnap éjszakai felvétel lesz, így egész nap szabad leszek. Letettem és az alattam lévő srácra vigyorogtam.
-Mi van? - nézett rám hatalmas szemeivel.
-Holnap éjszakai forgatás lesz....kiverem belőled a szart is. - viccelődtem, erre ő hasba vágott, de úgy istenigazából - Te kis...
-Mennem kell. - váltott hangnemet. Az eddig vicces és vigyorgó Jong Sukból, valami más lett. Mintha falakat emelt volna maga köré.



Jongsuk: Telefonjának csörgése hozott vissza a valóságba. Még beszélt a menedzserével realizálódott bennem mit is csináltunk. Nem mondom, hogy megbántam, mert akkor hazudnék, de valami mégis volt, ami visszatartott a folytatástól.
- Mennem kell. - másztam ki alóla,majd egy szó nélkül mentem el az ajtóig és sétáltam volna ki rajta, ha egy hang nem állít meg.
- Kocsival vagy?
- Igen. –válaszoltam vállam felett.
- Ittál.
- Fogok egy taxit. - a kezem már a kilincsen volt, mikor hátulról megölelt.
-Nem akarom, hogy elmenj. Aludj a szobámban, majd Én alszok a kanapén. - miután elmondta elengedett. Rajtam állt, hogy megyek vagy maradok, de előbbi mellett döntve szó nélkül léptem ki a lakásból.


Woobin: A takarót szorongatva álltam a nappali közepén. A síri csend fojtogató volt. Az ajtót bámultam, de nem történt semmi. Lekapcsoltam a lámpát végig nyúltam a kanapén és aludni próbáltam. Egy pár fordulás után mérgelődve a távirányítóért nyúltam és bekapcsoltam a tv-t. Pororo énekelt vidáman barátaival, mikor elnyomott a buzgóság.


Jongsuk: A kocsimban ültem, de nem tudott rávenni semmi sem, hogy a kulcsot, melyet oly nagyon szorongattam, hogy ujjaim már elfehéredtek tőle, bedugjam a helyére és a motor hangja felzendüljön jelezve, hogy indulásra készen kis ’tragacskám’.  A kormányra csapva szálltam ki az autóból és barátom lakása felé vettem az irányt.  Már az ajtó előtt álltam, mikor úgy gondoltam vissza kéne fordulni, már biztos elaludt, de kezem önálló életre kelt és megnyomta a csengőt.


Woobin: A csengő hangos zaja keltett. Kibotorkáltam a sötétben, majd kinyitottam az ajtót. Az álom azonnal kiröppent a szememből mikor megláttam Jong Sukot az ajtó félfának támaszkodva. -Nem úgy volt, hogy haza mész? - túrtam kócos hajamba.
-Nem úgy volt, hogy nem akarod, hogy elmenjek? - mosolygott. Elálltam az ajtótól és betessékeltem. Egyenesen, mintha csak otthon lenne ment a hálószobába. Visszabotorkáltam a kanapéhoz,már feküdtem mikor kikiabált. -Kaphatnék valami alvós cuccot?
-Gardrób, belső szekrény trikók, alatta melegítő nadrágok. Válassz! - kiabáltam vissza.


Jongsuk: - Kössz. – fordultam vissza a szobába, majd elmotyogtam a mondat másik felét - Legalább csinálhatnál úgy, mint akit érdekel, hogy itt vagyok.  Kivettem a legfölső trikót  az ágyra dobtam, alsógatyára vetkőztem, majd belebújtam a pamut anyagba. Befészkeltem magam az ágyba, de valahogy nem tudtam elaludni. – Aiisshhh. – ültem fel miközben hajamba túrtam.  Egy darabig bámultam a falat, majd úgy döntöttem kimegyek inni, hátha sikerül utána elaludnom. A konyhában kotorásztam egy ideig, mikor Woobin rekedtes hangján megszólalt.
- Mit csinálsz?
- Poharat keresek.
- Várj…- jött ki a  konyhába. Odasétált a konyhaszekrényhez, amit még nem volt időm megnézni és egy poharat nyújtott felém. - Tessék. – biccentettem egyet köszönetképpen, majd a hűtőből kivettem egy kancsót és töltöttem magamnak. Miután kiittam az üvegpohár tartalmát, letettem a konyhapultra. Woobin megvárt és együtt indultunk fekhelyeink felé.
- Figyelj…
- Hmm?- állt meg a kanapé mellett.
- Nem alszol inkább bent . Nem akarom, hogy holnap egész nap panaszkodj, hogy fáj a hátad.



Woobin: "Akár kis kutya....a rosszabbik fajtából." - gondoltam magamban, miközben hallgattam a konyhából kiszűrődő motoszkálást. Ráfért a segítség, ahogy láttam, ugyanis szinte már csak a lába látszódott ki a mosogatógépből. Jót nevettem először rajta, de csak halkan, aztán mikor már másodjára verte be a fejét megsajnáltam. - Mit csinálsz?
- Poharat keresek.
- Várj…- odabattyogtam a polchoz és levettem neki egy poharat. Megvártam, amíg megissza és irány aludni
. - Figyelj… - szólalt meg az ajtóból.
- Hmm?
- Nem alszol inkább bent . Nem akarom, hogy holnap egész nap panaszkodj, hogy fáj a hátad.
 -Félsz, hogy elrabolnak? - nevettem és lehuppantam a kanapéra
- Nem vagyok olyan puhány, hogy egy éjszaka megártson.
 -Oké. - Minden porcikám vágyott utána, de a történtek után féltem, hogy nem bírnám érintés nélkül. 10 perce bámulhattam a plafont, mikor elhatározásra jutottam. -Kim Woo Bin, te nem vagy normális. - szidtam meg magam és elindultam a hálószoba felé.


Jongsuk: Egyedül mentem vissza a hálóba. Ágyba bújtam és kényelmesen, oldalamon fekve helyezkedtem el. Lehunytam szemeim és vártam, hogy elszenderüljek. Légzésem egyenletessé vált, a szoba meg síri csendbe burkolózott. Félálomba voltam már mikor hallottam a nyíló ajtót hangját, majd közeledő léptekre lettem figyelmes. Tudtam, hogy kijött be, így nem szenteltem neki nagyobb figyelmet egészen addig, míg a takaró meg nem emelkedett és az ágy be nem süppedt mellettem.
- Hát te… meggondoltad magad?- kérdeztem háttal fekve neki.
- Csússz arrébb.


Woobin: Jong Suknak háttal feküdtem, az ágyam szélére, takarót alig terítettem magamra.
-Nem fázol? - jött nem is olyan távolról a hang.
-Nem. - hazudtam. A lábam, akár két jégcsap lett volna. Egyszer csak mocorgást éreztem, aztán az egész testem takaró fedte.
-Piros orral ronda lennél.
-Nem te magad mondtad, hogy nem vagyok helyes?! - fordultam felé és döbbenten láttam, hogy szinte milliméterek választottak el tőle. Ráadásul már nem háttal volt. A vágy erősebb volt, mint az akarat. Megcsókoltam és szorosan magamhoz húztam őt, mire rám mászott és kezei újra meztelen hasfalamra tapadtak.



Jongsuk: Miután mellém feküdt próbáltam az alvásra koncentrálni, de valaki remegése megzavart ebben.
- Nem fázol?
- Nem. – persze akkor azért remegsz ennyire, hogy észre sem veszed.
- Piros orral nem lennél szép. – terítettem rá a takarót és közelebb csúsztam hozzá, immár befelé fordulva.
- Nem te magad mondtad, hogy nem vagyok helyes?!- fordult velem szembe. Meglepődött, hogy mennyire közel voltam hozzá. Szemeibe bámultam végig, majd mikor ajkaimra mart már én se foglalkoztam a józan ész által diktált dolgokkal, csak a szívemet követtem, ami azt súgta, hogy ne hagyjam elúszni ezt az alkalmat. Rámásztam a mellettem fekvőre és ott folytattam, ahol órákkal ezelőtt egy telefoncsörgés megzavart minket. Kezemmel hasát kezdtem felderíteni, még ajkától elválva, nyakát vettem célba.  Végignyaltam puha bőrén, majd óvatosan fogaimmal végigkarcoltam ütőere mentén és haladtam egyre lejjebb. Már kulcscsontjánál jártam, mikor megéreztem kezeit hátamon, amik éppen lefele haladnak.


Woobin: Puha ajkainak minden egyes érintése forró nyomot hagyott a bőrömön, mégis remegtem. Kezem formás fenekére tapadt és csípőm fölfelé nyomtam, hogy érezze mennyire akarom őt. Rövid kis játékom, apró nyögéssel jutalmazta, ami zene volt füleimnek, így megismételtem. Lekapta magáról a trikót és vissza tért felső testem felderítéséhez, minden egyes kockámra apró csókot lehelt. Nem bírtam tovább, halk morgás szakadt ki belőle. A bőrömön éreztem vigyorát. Visszatért ajkaimhoz, testünk szinte eggyé olvadt. Puha bőre finoman kényeztette bőröm. Nadrágjába kapaszkodva próbáltam erőt venni magamon, hogy álljak le. Agyamban végig egy kis hang kiabált, hogy vessek véget ennek az egésznek, de testem nem akarta abbahagyni. Két karjával a fejem mellett támaszkodott, Én egyik kezem nadrágjába csúsztattam, és örömmel vettem tudomásul, hogy én se vagyok számára közömbös.

Chapter 2.

Jongsuk: A forgatás után egyből hazamentem. Gyors letusoltam és felfrissülve sétáltam át szobámba, ahol kiválasztottam valami kényelmes ruhát, majd belebújtam.  Leültem a nappaliban a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t, hogy legyen valami háttérzaj, miközben telefonom után nyúltam és megnéztem mennyi az idő. Hét óra. Még volt időm, de ma este semmi programom nem volt, így a szövegkönyvemet magamhoz ragadva tanulmányoztam át újra a holnap szükséges sorokat.  Fél nyolckor meguntam. Belebújtam kabátomba, majd hónom alá csapva a szövegkönyvet indultam el a megadott címre. Az ajtó előtt toporogtam, mint egy szűz lány, aki első alkalommal megy át kedveséhez este.
- Nem akartál csöngetni?
- De… honnan tudtad, hogy itt vagyok.
- A szomszéd rám csörgött, hogy valami kukkoló van az ajtóm előtt… Vicceltem, csak a szemetet hozom.  Menj be nyugodtan. – valahogy én nem találtam olyan viccesnek eme kijelentését, de egy halvány mosoly azért megengedtem magamnak, majd beljebb lépdeltem.


Woobin: Sok dolgom nem volt, így mint legtöbbször most is lenéztem a konditerembe és emeltem párat, csak, hogy oldjam a stresszt. Aztán jöhetett pár kilométer futás és kész is volt az edzésem. Haza mentem, gyors lezuhanyoztam és úgy láttam ideje lenne megszabadulnom több napos moslékomtól. Törülközővel a nyakamban indultam lefelé. Egy sötét alakot láttam, de ahogy közelebb értem felismertem színész társam.
-Nem akartál csöngetni? - ijesztettem rá egy kicsit.
-De...honnan tudtad, hogy itt vagyok.
- A szomszéd rám csörgött, hogy valami kukkoló van az ajtóm előtt… Vicceltem, csak a szemetet hozom. Menj be nyugodtan. - gyors elhadartam az emeletet, ajtó számot, kezébe nyomtam a nyitókártyát és folytattam utam a kukák felé. Útközben áttöröltem vizes hajam, aminek köszönhetően nem láttam az utat és sikerült belesétálnom egy halom szemétbe.
 -Le kell tusolnom újra. - mérgelődtem, körülnéztem, de Jong Sukot sehol nem láttam, majd észrevettem, hogy a konyha pultot támasztja - Sör, víz, üdítő, kaja a hűtőben. Azonnal jövök, csak összebalhéztam egy rakás szeméttel és le kell tusolnom, mert bűzlök.


Jongsuk:  Mivel nem akartam az engedélye nélkül körülnézni a lakásban, pedig is kíváncsi lettem volna pár dologra, de inkább hanyagoltam és egyből a hűtőhöz mentem, hogy keressek magamnak valamit. Körülnéztem benne, de mivel nem voltam éhes és szomjas se  kifejezetten, így csak kivettem egy sört, ami tökéletesen illett zsebembe nyugvó rossz szenvedélyemhez, hogy enyhítse a mai nap folyamán felgyülemlett stresszt.
- Van erkélyed? – kérdeztem az ajtón keresztül.
- Van. A hálóból nyílik. Menj nyugodtan.  – felkutattam lakásának legintimebb helyiségét és szépen kimentem a hűvös levegőre. Felbontottam a kezemben lévő dobozt, kortyoltam belőle, majd magam mellé tettem. Egy picit körbenéztem, miközben öngyújtó után kutattam.
- Francba. – nem találtam sehol gyújtóm, amivel meggyújthattam volna a számban lévő szálat.  Visszamentem a lakásba. Mivel nem akartam felkutatni az egészet egyből a fürdőbe mentem.  Kopogás nélkül nyitottam be. – Otthon maradt a gyújtóm. Tudsz adni egyet? Bocsi. – csuktam be egyből az ajtót, mert éppen egy meztelen fenékkel szemeztem.


Woobin: Az átlagosnál jobban megmostam minden egyes kis porcikámat, hogy a szag elmenjen. Hallottam, ahogy Jong Suk kint motoszkál, majd elirányítottam az erkélyhez és kiléptem a gőzzel teli kabinból. A törülközőmért nyúltam, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
 -Otthon maradt a gyújtóm. Tudsz adni egyet? Bocsi. - majd gyorsan vissza is csukódott.
-Ez meredek volt. - mondtam tükörképemnek. Derekamra csavartam a puha anyagot és irány a háló. Útközben a döbbent srác kezébe nyomtam egy öngyújtót és lökdöstem a haló felé.
-Amíg felöltözöm szívd el a cigit. - elindultam a szekrény felé, de hirtelen eszembe jutott valami - Ja és Jong Suk...
 -Igen? - kukucskált be az ajtóból.
-Ne nézz be. - nevettem hangosan.

Jongsuk: - Seggfej. – emeltem számhoz a szálat, majd meggyújtottam.  Zsebre vágtam az öngyújtót és a sörös dobozt kezembe véve néztem a parázsló nikotint.  Lassan szívtam, hogy a lakás tulajdonosának legyen kellő ideje elkészülni az öltözködéssel.  Mikor végeztem elnyomtam a csikket és kortyoltam egyet az alkoholból.
- Nem jössz be?
- Mindjárt. – nem fordultam meg, csak előre bámulva válaszoltam neki.
- Min gondolkozol? – sétált mellém.
- Semmin. – valóban nem gondoltam semmire, csak  a messzi cikázó fényeket néztem, ahogy hirtelen megjelennek, majd már el is tűnnek.


Woobin: Kimentem az erkélyre és a fiú mellé dobtam egy papucsot.
 -Ezt vedd fel. - mutattam le. Szemembe nézett, majd a lábamra.
 -Valami férfiasabb szín nem volt?
 -Mi bajod van a rózsaszín-fehér kockákkal? Egyébként meg akciós volt.
 -Mi van?
 -Attól, mert van pénzem, még nem kell elköltenem, és felvásárolni minden drága cuccot. A mamuszt meg senki nem figyeli. Egyébként meg csak ez az egy szín volt ebben a méretben.
 -Logikus. - jött a rövid válasz.
-Na jó, megfagyok. - megfogtam a könyökénél és magam után húztam.


Jongsuk: - Én  még kint maradtam volna.  – fordultam vissza az erkély irányába.
- Azért jöttél, hogy egész este ott állj?  Gyere inkább nézzük át a holnapi szöveget.  – nem válaszoltam semmit, csak követtem a nappaliba. Mielőtt kényelembe helyeztem volna magam kiszaladtam a konyhapultra tett szövegkönyvemért. Egy ideig csönd telepedett a szobára, míg mindketten magunkban átfutottuk sorainkat.
- És hogy akarsz összehangolódni? Mert nem hiszem, hogy ezzel bármire is mennénk. Tudod ez otthon egyedül is menne. - törtem meg a csendet rekedtes hangommal.


Woobin: Hangja vissza rántott a jelenbe, annyira belemélyedtem.
-Igazad van. Mi lenne, ha eljátszanánk? Tudod, mint a felolvasáson csak itt játszunk is. - egyik szemöldöke felszaladt és szinte láttam a milliónyi kérdőjelet a feje fölött.
-Oké. - állt fel. Eldobta a kis könyvet, megfogta a csuklóm és maga után húzva kezdett bele szövegébe. Szinte egész éjszaka fent voltunk és egy idő után a próba áttorkollott abba, hogy mindenkit eljátszottunk, amin persze dőltünk a nevetéstől.


Jongsuk: Találomra választottuk ki a jeleneteket.  Mindenkit eljátszottunk megbeszélt felosztás szerint, aztán jött egy jelenet, amiben semmi beszéd nem volt.
- Ezt is? – kérdeztem miután jól kinevettem magam előbbi bohóckodásunkon.
- Melyiket?- kúszott közelebb a földön heverő szövegkönyvhöz. Gyorsan belekukkantott. – Elbírsz?
- Erős vagyok. – álltam fel nevetve és befeszítettem a bicepszem.
Woobin hátrébb sétált. Imitálta, hogy éppen egy focimeccsen föl-le futkorászik, amit a szobában a körbe forgásával ért el, majd egy rúgó mozdulat után vigyorogva indult felém.  Hasamat fogtam a nevetéstől és nem voltam felkészülve , hogy tényleg ugrani fog, így csak az utolsó pillanatban kaptam utána, de a gólöröm helyett, csak egy hátast voltunk képesek megvalósítani.


Woobin: -Azt mondtad elkapsz,idióta. - ütögettem, lányokat megszégyenítő módon, az alattam hangosan nevető fiú mellkasát.
-Leszállnál rólam? - szinte már csuklott a nevetéstől. Ahelyett, hogy leszálltam volna, csak összeszorítottam a lábam - Az övem...ez fáj.
-Megérdemled Erő ember. - mondtam, mellkasom előtt összefontam karjaim és újra összeszorítottam a lábam. Felkönyökölt, és csak nézett. Nem tudom miért nem szálltam le róla, egyszerűen nem éreztem, hogy ez így egy kellemetlen szituáció lenne. -Ha sokáig bámulsz bepisilsz a látványomtól.
-Annyira nem vagy helyes.
 -Kapd be.
-Vedd elő. - elkezdett a farmerom gombjával babrálni. Azonnal felpattantam és éreztem, ahogyan vörösödik az arcom.
-Idióta. - rúgtam meg egy kicsit, erre ő bokán ragadott és sikeresen megfejeltem a padlót.
 -Úúú...jól vagy? - kérdezte és fölém tornyosult. Megfogtam a pulcsija két oldalát, aztán magamhoz húztam. Egy hajszál is alig fért volna el kettőn között.
-Még egy ilyen és megdöglesz. - fenyegettem,persze nem komolyan. Majd fejbe vágtam egy párnával.


Jongsuk: - És a saját kezeddel nyírsz ki? – hajoltam közelebb hozzá. Kezemmel feje mellett támaszkodtam.
- Felbérelnék valakit. – röhögött pofámba.
- Rendes vagy. Legalább a  saját kezeddel tennéd, úgy boldogan halhatnék meg.
- És miért lennél boldog? – húzta fel szemöldökét.
- Mert őrülten beléd zúgtam. –ugrattam barátom, de reakció meglepett. Mancsai közé fogta arcom mélyen szemembe nézett, majd lehúzott magához.  Nem gondoltam végig az egészet. A következményét, csak a pillanatnak éltem és hagytam, hogy ajkaimat elcsábítsa sajátjaival.

Chapter 1.

Jongsuk.:Új nap, újabb munka.

Fáradtan keltem fel; még a tegnapi fotózást se pihentem ki, de ma már újabb munka vár rám.  Feltettem egy feketét főni. Megvártam még elkészül és egy köntöst magamra kapva a gőzölgő bögrével és cigis dobozommal a kezemben sétáltam ki az erkélyre, hogy reggeli szokásomnak eleget téve  elszívjak egy kávét.  Miután végeztem eme szenvedélyemmel lefürödtem, felöltöztem, majd irány a forgatás helyszíne.

Woobin: A telefonom hangos csörgése szinte szétszakította a fejem. Azt se tudtam, hol az ördögbe lehet, csukott szemmel kutatni kezdtem.

-Hallgass! - morogtam, és benyomtam egy 10 perces szundit, ami körülbelül 1 percnek se tűnt. Nagy nehezen sikerült kimásznom az ágyból, gyorsan magamra kaptam valami ruhát, táskába dobtam a szövegkönyvem és irány egy közeli kávézó. Gyorsan rendeltem egy esspressot, lassan elszürcsölgetve memorizáltam a szövegem, ami a mai próbán fog elhangzani. Pár perc késéssel, de sikerült megérkeznem új munkám helyszínére.

Jongsuk: Reggeli csúcsforgalom,imádom. Persze, hogy az ember mikor a legjobban sietne akkor ragad benne az ilyenekben, de szerencsémre elég hamar sikerült egy menekülő utat találtam, így csak pár percet késtem az adott időponttól.

- Áhh végre itt vannak. Együtt jöttek?

- Nem. - vágtuk rá egyszerre.

Woobin: - Nem. - jött mögülem egy ismerős hang. Megfordultam és meghajoltam köszönés kép színész társam előtt. Gyakran fújt minket össze a szél egy-egy fotózásra, így nem voltunk egymásnak idegenek.

- Jong Suk, Woo Bin irány a sminkes.

Egy verekedős jelenettel kezdtünk, így az arcunk tele volt kenve művérrel.

- Utálom. - motyogta.

- Neked legalább nincs annyi a szádnál, az íze is förtelmes. - suttogtam a mellettem ülőnek.

Jongsuk: Szó nélkül hagytam utolsó kijelentését és a rendező szavát meghallva a jelenet helyszínére kísértek minket.  Már egy ideje ezen az egyen dolgoztuk, de még mindig nem volt tökéletes, mondhatni pocsék volt az egész.

- Komolyan mi van veletek? A két legjobb színészeim vagytok, ne okozzatok már csalódást… Öt perc szünet.

-  Aiishh.- vakartam meg fejem.  Kicsit ideges voltam, hogy már az első jelenettel ennyit kell tökölnünk.

Woobin: Persze, mint minden forgatás, ez sem volt épp zökkenő mentes. Az első verekedős jelenetünk katasztrófa. Valahogy nincs meg köztünk a megfelelő összhang, hol ott egy fotózáson jól együtt tudtunk működni. Mi lehet mégis a hiba?

-Jong van valami gond? - kérdeztem magában puffogó barátom.

-Semmi, jól vagyok. Csak idegesít, hogy nem megy ez rész.

-Figyelj este ugorj át hozzám és megbeszélünk pár jelenetet meg kicsit összehangolódunk. Mit szólsz?

Jongsuk: - Hol laksz?

- Üzenetben átküldöm. – elővette mobilját; én még egy üveg víz társaságában élveztem rövid szünetünket, amíg ő bepöttyögte a címét.

- Woobin, Jong Suk. – kiabálta a rendező a nevünket. Egy halk sóhaj kíséretében álltam fel és mentem az előző helyszínre, ahol végre az sokadik felvétel után sikerült jóra megcsinálni a verekedős jelenetet.

- El se hiszem, hogy sikerült. – ültem le az egyik székre.

Woobin: Izzadva, fáradtan és kimerülve huppantam le öltözőm kanapéján. Menedzserem, mint mindig most is az egekig magasztalt, hogy milyen jó voltam. Tudom, hogy csak azért csinálja, hogy ne veszítse el a munkáját. Halk kopogást hallottam, az ajtó felé bámultam, majd miután rájöttem, hogy jedi erőm sem a régi, és az ajtó nem fog kinyílni ha csak bámulom, elmotyogtam egy halk "Szabad."-ot. Jong Suk kukkantott be. Feltápászkodtam, hogy helyet adjak neki, de ő a közelemben lévő székre ült le.

-El sem hiszem, hogy vége.

-Ez csak egy nap volt, te meg már ki vagy?! Elpunyultál. - viccelődtem, erre az arcomba landolt egy párna. Visszadobtam, kibillentettem az egyensúlyából és leesett a földre. Fenekét simogatva állt fel.

-Nyasgem. Egyébként csak azért jöttem, hogy megkérdezzem mikorra menjek.

-Este 8 után bármikor. - kacsintottam felé.