- Nem akartál csöngetni?
- De… honnan tudtad, hogy itt vagyok.
- A szomszéd rám csörgött, hogy valami kukkoló van az ajtóm előtt… Vicceltem, csak a szemetet hozom. Menj be nyugodtan. – valahogy én nem találtam olyan viccesnek eme kijelentését, de egy halvány mosoly azért megengedtem magamnak, majd beljebb lépdeltem.
Woobin: Sok dolgom nem volt, így mint legtöbbször most is lenéztem a konditerembe és emeltem párat, csak, hogy oldjam a stresszt. Aztán jöhetett pár kilométer futás és kész is volt az edzésem. Haza mentem, gyors lezuhanyoztam és úgy láttam ideje lenne megszabadulnom több napos moslékomtól. Törülközővel a nyakamban indultam lefelé. Egy sötét alakot láttam, de ahogy közelebb értem felismertem színész társam.
-Nem akartál csöngetni? - ijesztettem rá egy kicsit.
-De...honnan tudtad, hogy itt vagyok.
- A szomszéd rám csörgött, hogy valami kukkoló van az ajtóm előtt… Vicceltem, csak a szemetet hozom. Menj be nyugodtan. - gyors elhadartam az emeletet, ajtó számot, kezébe nyomtam a nyitókártyát és folytattam utam a kukák felé. Útközben áttöröltem vizes hajam, aminek köszönhetően nem láttam az utat és sikerült belesétálnom egy halom szemétbe.
-Le kell tusolnom újra. - mérgelődtem, körülnéztem, de Jong Sukot sehol nem láttam, majd észrevettem, hogy a konyha pultot támasztja - Sör, víz, üdítő, kaja a hűtőben. Azonnal jövök, csak összebalhéztam egy rakás szeméttel és le kell tusolnom, mert bűzlök.
Jongsuk: Mivel nem akartam az engedélye nélkül körülnézni a lakásban, pedig is kíváncsi lettem volna pár dologra, de inkább hanyagoltam és egyből a hűtőhöz mentem, hogy keressek magamnak valamit. Körülnéztem benne, de mivel nem voltam éhes és szomjas se kifejezetten, így csak kivettem egy sört, ami tökéletesen illett zsebembe nyugvó rossz szenvedélyemhez, hogy enyhítse a mai nap folyamán felgyülemlett stresszt.
- Van erkélyed? – kérdeztem az ajtón keresztül.
- Van. A hálóból nyílik. Menj nyugodtan. – felkutattam lakásának legintimebb helyiségét és szépen kimentem a hűvös levegőre. Felbontottam a kezemben lévő dobozt, kortyoltam belőle, majd magam mellé tettem. Egy picit körbenéztem, miközben öngyújtó után kutattam.
- Francba. – nem találtam sehol gyújtóm, amivel meggyújthattam volna a számban lévő szálat. Visszamentem a lakásba. Mivel nem akartam felkutatni az egészet egyből a fürdőbe mentem. Kopogás nélkül nyitottam be. – Otthon maradt a gyújtóm. Tudsz adni egyet? Bocsi. – csuktam be egyből az ajtót, mert éppen egy meztelen fenékkel szemeztem.
Woobin: Az átlagosnál jobban megmostam minden egyes kis porcikámat, hogy a szag elmenjen. Hallottam, ahogy Jong Suk kint motoszkál, majd elirányítottam az erkélyhez és kiléptem a gőzzel teli kabinból. A törülközőmért nyúltam, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.
-Otthon maradt a gyújtóm. Tudsz adni egyet? Bocsi. - majd gyorsan vissza is csukódott.
-Ez meredek volt. - mondtam tükörképemnek. Derekamra csavartam a puha anyagot és irány a háló. Útközben a döbbent srác kezébe nyomtam egy öngyújtót és lökdöstem a haló felé.
-Amíg felöltözöm szívd el a cigit. - elindultam a szekrény felé, de hirtelen eszembe jutott valami - Ja és Jong Suk...
-Igen? - kukucskált be az ajtóból.
-Ne nézz be. - nevettem hangosan.
Jongsuk: - Seggfej. – emeltem számhoz a szálat, majd meggyújtottam. Zsebre vágtam az öngyújtót és a sörös dobozt kezembe véve néztem a parázsló nikotint. Lassan szívtam, hogy a lakás tulajdonosának legyen kellő ideje elkészülni az öltözködéssel. Mikor végeztem elnyomtam a csikket és kortyoltam egyet az alkoholból.
- Nem jössz be?
- Mindjárt. – nem fordultam meg, csak előre bámulva válaszoltam neki.
- Min gondolkozol? – sétált mellém.
- Semmin. – valóban nem gondoltam semmire, csak a messzi cikázó fényeket néztem, ahogy hirtelen megjelennek, majd már el is tűnnek.
Woobin: Kimentem az erkélyre és a fiú mellé dobtam egy papucsot.
-Ezt vedd fel. - mutattam le. Szemembe nézett, majd a lábamra.
-Valami férfiasabb szín nem volt?
-Mi bajod van a rózsaszín-fehér kockákkal? Egyébként meg akciós volt.
-Mi van?
-Attól, mert van pénzem, még nem kell elköltenem, és felvásárolni minden drága cuccot. A mamuszt meg senki nem figyeli. Egyébként meg csak ez az egy szín volt ebben a méretben.
-Logikus. - jött a rövid válasz.
-Na jó, megfagyok. - megfogtam a könyökénél és magam után húztam.
Jongsuk: - Én még kint maradtam volna. – fordultam vissza az erkély irányába.
- Azért jöttél, hogy egész este ott állj? Gyere inkább nézzük át a holnapi szöveget. – nem válaszoltam semmit, csak követtem a nappaliba. Mielőtt kényelembe helyeztem volna magam kiszaladtam a konyhapultra tett szövegkönyvemért. Egy ideig csönd telepedett a szobára, míg mindketten magunkban átfutottuk sorainkat.
- És hogy akarsz összehangolódni? Mert nem hiszem, hogy ezzel bármire is mennénk. Tudod ez otthon egyedül is menne. - törtem meg a csendet rekedtes hangommal.
Woobin: Hangja vissza rántott a jelenbe, annyira belemélyedtem.
-Igazad van. Mi lenne, ha eljátszanánk? Tudod, mint a felolvasáson csak itt játszunk is. - egyik szemöldöke felszaladt és szinte láttam a milliónyi kérdőjelet a feje fölött.
-Oké. - állt fel. Eldobta a kis könyvet, megfogta a csuklóm és maga után húzva kezdett bele szövegébe. Szinte egész éjszaka fent voltunk és egy idő után a próba áttorkollott abba, hogy mindenkit eljátszottunk, amin persze dőltünk a nevetéstől.
Jongsuk: Találomra választottuk ki a jeleneteket. Mindenkit eljátszottunk megbeszélt felosztás szerint, aztán jött egy jelenet, amiben semmi beszéd nem volt.
- Ezt is? – kérdeztem miután jól kinevettem magam előbbi bohóckodásunkon.
- Melyiket?- kúszott közelebb a földön heverő szövegkönyvhöz. Gyorsan belekukkantott. – Elbírsz?
- Erős vagyok. – álltam fel nevetve és befeszítettem a bicepszem.
Woobin hátrébb sétált. Imitálta, hogy éppen egy focimeccsen föl-le futkorászik, amit a szobában a körbe forgásával ért el, majd egy rúgó mozdulat után vigyorogva indult felém. Hasamat fogtam a nevetéstől és nem voltam felkészülve , hogy tényleg ugrani fog, így csak az utolsó pillanatban kaptam utána, de a gólöröm helyett, csak egy hátast voltunk képesek megvalósítani.
Woobin: -Azt mondtad elkapsz,idióta. - ütögettem, lányokat megszégyenítő módon, az alattam hangosan nevető fiú mellkasát.
-Leszállnál rólam? - szinte már csuklott a nevetéstől. Ahelyett, hogy leszálltam volna, csak összeszorítottam a lábam - Az övem...ez fáj.
-Megérdemled Erő ember. - mondtam, mellkasom előtt összefontam karjaim és újra összeszorítottam a lábam. Felkönyökölt, és csak nézett. Nem tudom miért nem szálltam le róla, egyszerűen nem éreztem, hogy ez így egy kellemetlen szituáció lenne. -Ha sokáig bámulsz bepisilsz a látványomtól.
-Annyira nem vagy helyes.
-Kapd be.
-Vedd elő. - elkezdett a farmerom gombjával babrálni. Azonnal felpattantam és éreztem, ahogyan vörösödik az arcom.
-Idióta. - rúgtam meg egy kicsit, erre ő bokán ragadott és sikeresen megfejeltem a padlót.
-Úúú...jól vagy? - kérdezte és fölém tornyosult. Megfogtam a pulcsija két oldalát, aztán magamhoz húztam. Egy hajszál is alig fért volna el kettőn között.
-Még egy ilyen és megdöglesz. - fenyegettem,persze nem komolyan. Majd fejbe vágtam egy párnával.
Jongsuk: - És a saját kezeddel nyírsz ki? – hajoltam közelebb hozzá. Kezemmel feje mellett támaszkodtam.
- Felbérelnék valakit. – röhögött pofámba.
- Rendes vagy. Legalább a saját kezeddel tennéd, úgy boldogan halhatnék meg.
- És miért lennél boldog? – húzta fel szemöldökét.
- Mert őrülten beléd zúgtam. –ugrattam barátom, de reakció meglepett. Mancsai közé fogta arcom mélyen szemembe nézett, majd lehúzott magához. Nem gondoltam végig az egészet. A következményét, csak a pillanatnak éltem és hagytam, hogy ajkaimat elcsábítsa sajátjaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése