- Felébredtél? – jött be egy törölközővel a derekán Woobin.
- Nem. – fordultam át másik oldalamra és fejemre húztam a takarót, hogy megvédjék szemeim a fénytől.
Woobin: Szinte a nap első sugaraival keltem. Jó szokásomhoz híven szeretem, ha szobám fényárban úszik, így elhúztam a függönyt. Mikor visszafordultam az ágy felé, és megláttam a halkan hortyogó Jong Sukot eszméltem fel, hogy nem vagyok egyedül. Halkan kiosontam a fürdőbe és felcsavartam a víz hőfokát a maximumra, hogy elhiggyem, tényleg ő fekszik az ágyamban és mi az éjszaka tényleg sokkal közelebb kerültünk, mint én azt gondoltam. Mikor a bőröm szinte ropogósra sült kijöttem a kabinból, magamra csavartam egy törülközőt és osonva megindultam a gardrób felé.
- Felébredtél? - néztem az aprókat pislogó fiú felé.
- Nem. - morgott.
- Akkor aludj, majd egyedül eszek rántottát, pirítóssal. Esetleg főzök magamnak kávét. - gondolkodtam hangosan, közben magamra kaptam valami kényelmes itthoni göncöt.
- Tusolni mentem. - és már csapódott is az ajtó.
- Éhenkórász. - motyogtam. A konyhába mindent előkészítettem a fejedelmi reggelinkhez, bekapcsoltam a tv-t, majd hozzá láttam reggelink elkészítésében.
Jongsuk: Siettem a fürdéssel. Vagyis siettem volna, de még a víz se volt elég ahhoz, hogy rendesen felébredjek és a törülköző kereséssel perceket töltöttem.
- Életben vagy még? – kiabált be Woobin.
- Ja…- sétáltam az ajtóhoz és kicsit kinyitva a résen kukucskáltam ki és az előttem álló szemeibe nézve folytattam mondatom. – Törölköző?
- Ha arrébb állsz és beengedsz akkor adok, de így elég nehéz lesz. – mutattam a közöttünk húzódó ajtóra.
Woobin: Már kezdtem szervezni a mentő akciót, mert kedves kollégám hosszú perceket töltött a fürdőszobában.
-Életben vagy még? - kezdtem el akcióm.
-Ja...- odasétáltam az ajtóhoz - Törölköző?
-Ha arrébb állsz és beengedsz akkor adok, de így elég nehéz lesz. - az ajtó felé intettem.
-Meztelen vagyok.
-Sejtettem. De ha kicsit körülnéznél meglátnád, hogy az ajtón lóg egy köntös. - gúnyolódtam. Az orromra csapta az ajtót, majd immár köntösbe kinyitotta. Lehajoltam a kis szekrényhez és az arcába vágtam egy frissen mosott darabot. -Kihűl a kávéd, iparkodj. - mondtam, majd elhagytam a szűk szobát. A szívem erősen kalapált. Legyőztem a késztetést, hogy vissza menjek. A konyhában lévő mosatlan halmaz tökéletes indok volt arra, hogy ne folytassam a tegnapéjszakai kis ismerkedésünket.
Jongsuk: Magamra kaptam a köntös és beengedtem, hogy kezembe nyomjon egy törölközőt. Gyors szárazra töröltem magam, majd a szobába rohantam, hogy valami ruha után kutakodjak vendéglátóm szekrényében. Kivettem egy szimpatikus alsógatyát és belebújva keresgéltem tovább, míg nem találtam magamnak egy kényelmes melegítőt egy hozzáillő pólóval. Miután felöltöztem,kibattyogtam a konyhába.
- Remélem nem baj, hogy költsön vettem őket. - mutattam a ruhára, majd leültem vele szembe. Egyből a kávéért nyúltam és nagyot kortyoltam belőle.
- Nem. – folytatta az evést, amit elkezdett nélkülem. Én is csendben láttam neki a reggelinek és fogyasztottam el az egészet.
- Köszönöm. – vittem a mosogatóhoz a tányért.
Woobin: Mivel a gyomrom már hangosan korgott, úgy döntöttem nem várok Hófehérkére és elkezdtem reggelim majszolni.
- Remélem nem baj, hogy költsön vettem őket. - végig néztem rajta és meg kell mondjam jól állt neki.
-Nem. - gyors válaszom után visszatértem maradék rántottámhoz és elmélyedve figyeltem a reggeli híreket.
-Köszönöm. - ijesztett meg Jong Suk. A mosogatóhoz vitte az üres tányért és bögrét, majd megnyitotta a vizet.
-Hagyd ott majd berakom a gépbe. - szóltam oda neki.
-Öhm, rendben. Kimegyek elszívok egy cigit.
-Már tudod a járást. - vigyorogtam - Mamuszt el ne felejtsd!
-Sose tenném. - viccelődött.
Jongsuk: Az erkélyajtó előtt ott várt már a papucs, de én azért is nélküle léptem ki a hideg kőre. Becsuktam magam mögött az ajtót, hogy a dohányszag ne árassza el a lakást és rágyújtottam. Elbambulva elégítettem ki rossz szenvedélyem szükségletét és azt se vettem észre, hogy mögöttem az ajtó kinyílt. Csak akkor jöttem rá, hogy Woobin mellettem van, mikor megszólalt nem éppen kedves hangnemet megütve.
- Mamusz?! – dörgölte az orrom alá.
- Ha azt akarod, hogy kiégessem nyomdd még közelebb és örömmel teljesítem ezt a vágyad, amúgy meg nem kell. – emeltem számhoz kezemben lévő szálat és mélyet szívtam a cigiből. Lassan fújtam ki a füstöt és ügyeltem arra, hogy a mellettem lévőre ne nagyon szálljon.
- Mióta dohányzol?
- Nem számolom… Egyébként nem zavar? – fordultam immár felé kedvesebbik hangnemet megkeresve.
Woobin: Valahogy éreztem, hogy nem fogja azt csinálni, amire kérem. Az ajtó előtt ott árválkodott szegény kis olcsó mamuszom. Megfogtam és az erkélyre lépve az orra alá nyomtam.
-Mamusz?!
-Ha azt akarod, hogy kiégessem nyomdd még közelebb és örömmel teljesítem ezt a vágyad, amúgy meg nem kell. - a lába elé dobtam, szerencsésen eltalálva egyik lábujját.
-Mióta dohányzol? - kérdeztem és örömmel nyugtáztam, hogy hallgatott rám, és már nem mezítláb volt.
- Nem számolom… Egyébként nem zavar? - csak nemlegesen bólogattam.
-Csak nem te is? - nézett rám hatalmas szemekkel.
-Szerinted miért van kéznél öngyújtó és hamutartó az erkélyen?! Ritkán, de igen, néha nekem is jól esik a pöfékelés. - nevettem, erre a mellettem álló a számba nyomta félig elégett cigijét. Mélyet szívtam és csodálkoztam, hogy mennyire jól esett ez az egy slukk.
-Baszd ki... - nézett rám.
-Ezen most mi olyan meglepő?!
-Csak nem képzeltem rólad...ennyi. - nevetett és újra a számba nyomta, ám ez alkalommal nem engedtem el és elszívtam a szálát.
Jongsuk: - Jössz nekem egy fél cigivel.- mentem be a jó melegre.
- Szerintem te több mindennel jössz nekem. – követett, majd becsukta mögöttünk az ajtót.
- Te hívtál meg. – vetettem el magam a kanapén.
Woobin: Miután kicsodálkozta magát bagózós látványomban, bementünk a melegre.
-Jössz nekem egy fél cigivel.
-Szerintem te több mindennel jössz nekem. -csuktam be magam után az ajtót.
-Te hívtál meg. - nézett rám.
-Igaz, de a fél ruhatáram rajtad van.
-Ha akarod leveszem. - féloldalas mosolyt villantott.
-Ez a fan csajoknál bejön....nálam kevésbé. - ahogy kimondtam az arcomba landolt pólója.
Jongsuk: - Igen?!- húztam fel szemöldököm és mentem egyre közelebb hozzá. – Biztos vagy te ebben? – de ő nem szólalt meg, így folytattam. – Én a tegnapi után nem vennék rá mérget, hogy az előbbi kijelentésed igaz. - szinte már a fülébe suttogtam a végét. Elhúzódtam tőle, de csak lefagyva állt előttem. Jól megbámultam, majd hangos nevetésben törtem ki.
- Seggfej. – tért vissza Woobin. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, csak röhögtem.
- Látnod kellett volna magad. – abbahagytam egy pillanatra, de a mondatot befejezve újra nevetésben törtem ki.
Woobin: Ahogy játszadozott velem, úgy éreztem, hogy elsüllyedek szégyenemben.
-Takarodj. - mondtam, de ő csak nevetett tovább.
– Mit mondtál? - törölte le arcáról kicsordult könnyeit.
-Azt mondtam takarodj. A forgatáson találkozunk. - hozzá vágtam a szövegkönyvet és a kijárat felé mentem. Kitártam az ajtót és vártam, hogy elmenjen.
-Woo Bin, Én csak....
-Menj el! Nem volt elég érthető? Meg kell mutassam merre az ajtó vagy boldogulsz magad is?! - feltápászkodott és felém indult.
-A ruháid....- kezdett volna beszélni, de Én otthagytam őt.
Jongsuk: - Csak vicceltem.- álltam az ajtó előtt, egy melegítőnadrágban, mezítláb, fedetlen felsőtesttel és egy szövegkönyvvel a kezembe a nulla fokhoz közel lévő hidegben. Rávágtam egyet az ajtóra, majd elindultam haza…csak azt nem tudtam hogyan jutok el oda, mert a szövegkönyvemen kívül mindenem nála maradt. A slusszkulcs, telefon, de még a lakáskulcs is a komódon árválkodott gazdája nélkül egy tökfilkó házában. Így utolsó lehetőségem a séta volt, ami jelen körülmények között kicsit gázos volt, de épségben sikerült lakásomig eljutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése