Woobin: A vágy okozta tűz végig tombolt az ereimben. Ajkai mámorítóan puhák voltak. Lábam dereka köré csavartam, hogy még véletlen se menekülhessen el előlem. A kezem automatikusan nadrágjához csúszott és övét kezdtem babrálni.
-Mit....csinálszh? - lihegte a számba. Nem válaszoltam csak folytattam amit eddig csináltam. Ajkaink újra egymásra találtak. Nadrágom egyre szűkebb lett, Jong Suk teste egyre erősebben nyomódott nekem. Kissé felfelé billentettem a csípőm, amitől felmordult.
Jongsuk: Időm se volt egyetlen érintésére se reagálni, kezei olyan gyorsan cikáztak testemen. Hol fenekemen pihentek, hol hátamat szántották végig vagy nadrágom elején babráltak az akadályt nyújtó övemmel.
- Mit…csinálszh? – tértem egy pillanatra észhez, de ez nem tartott sokáig, mivel ajkaival újra birtokolta enyémeket. Érintései miatt felbátorodtam és eddig feje mellett pihenő kezemmel felfedező útra indultam. Végigsimítva felsőtestén kerestem pólója korcát, majd szabad utat adva magamnak érintettem puha bőrét.
Woobin: Amilyen lassúsággal haladt keze felfelé, Én olyan lassan engedtem ki a levegőt. Aztán hirtelen csuklójánál megragadtam, mire összerezzent egy kicsit, az arcába vigyorogtam és megfordítottam a helyzetet. Épp egy újabb csókba akartam invitálni mikor rezegni kezdett a mobilom.
-Ez meg mi? - tapadt fenekemre Jong Suk keze. Aztán kihalászta onnan a berregő masinát - A menedzsered. - nézte meg. Nem hagytam elmenni, így csak felegyenesedtem és ráültem.
-Mit akar ez ilyenkor? - kérdeztem és megnyomtam a kis zöld gombot. Gyorsan elhadarta, hogy holnap éjszakai felvétel lesz, így egész nap szabad leszek. Letettem és az alattam lévő srácra vigyorogtam.
-Mi van? - nézett rám hatalmas szemeivel.
-Holnap éjszakai forgatás lesz....kiverem belőled a szart is. - viccelődtem, erre ő hasba vágott, de úgy istenigazából - Te kis...
-Mennem kell. - váltott hangnemet. Az eddig vicces és vigyorgó Jong Sukból, valami más lett. Mintha falakat emelt volna maga köré.
Jongsuk: Telefonjának csörgése hozott vissza a valóságba. Még beszélt a menedzserével realizálódott bennem mit is csináltunk. Nem mondom, hogy megbántam, mert akkor hazudnék, de valami mégis volt, ami visszatartott a folytatástól.
- Mennem kell. - másztam ki alóla,majd egy szó nélkül mentem el az ajtóig és sétáltam volna ki rajta, ha egy hang nem állít meg.
- Kocsival vagy?
- Igen. –válaszoltam vállam felett.
- Ittál.
- Fogok egy taxit. - a kezem már a kilincsen volt, mikor hátulról megölelt.
-Nem akarom, hogy elmenj. Aludj a szobámban, majd Én alszok a kanapén. - miután elmondta elengedett. Rajtam állt, hogy megyek vagy maradok, de előbbi mellett döntve szó nélkül léptem ki a lakásból.
Woobin: A takarót szorongatva álltam a nappali közepén. A síri csend fojtogató volt. Az ajtót bámultam, de nem történt semmi. Lekapcsoltam a lámpát végig nyúltam a kanapén és aludni próbáltam. Egy pár fordulás után mérgelődve a távirányítóért nyúltam és bekapcsoltam a tv-t. Pororo énekelt vidáman barátaival, mikor elnyomott a buzgóság.
Jongsuk: A kocsimban ültem, de nem tudott rávenni semmi sem, hogy a kulcsot, melyet oly nagyon szorongattam, hogy ujjaim már elfehéredtek tőle, bedugjam a helyére és a motor hangja felzendüljön jelezve, hogy indulásra készen kis ’tragacskám’. A kormányra csapva szálltam ki az autóból és barátom lakása felé vettem az irányt. Már az ajtó előtt álltam, mikor úgy gondoltam vissza kéne fordulni, már biztos elaludt, de kezem önálló életre kelt és megnyomta a csengőt.
Woobin: A csengő hangos zaja keltett. Kibotorkáltam a sötétben, majd kinyitottam az ajtót. Az álom azonnal kiröppent a szememből mikor megláttam Jong Sukot az ajtó félfának támaszkodva. -Nem úgy volt, hogy haza mész? - túrtam kócos hajamba.
-Nem úgy volt, hogy nem akarod, hogy elmenjek? - mosolygott. Elálltam az ajtótól és betessékeltem. Egyenesen, mintha csak otthon lenne ment a hálószobába. Visszabotorkáltam a kanapéhoz,már feküdtem mikor kikiabált. -Kaphatnék valami alvós cuccot?
-Gardrób, belső szekrény trikók, alatta melegítő nadrágok. Válassz! - kiabáltam vissza.
Jongsuk: - Kössz. – fordultam vissza a szobába, majd elmotyogtam a mondat másik felét - Legalább csinálhatnál úgy, mint akit érdekel, hogy itt vagyok. Kivettem a legfölső trikót az ágyra dobtam, alsógatyára vetkőztem, majd belebújtam a pamut anyagba. Befészkeltem magam az ágyba, de valahogy nem tudtam elaludni. – Aiisshhh. – ültem fel miközben hajamba túrtam. Egy darabig bámultam a falat, majd úgy döntöttem kimegyek inni, hátha sikerül utána elaludnom. A konyhában kotorásztam egy ideig, mikor Woobin rekedtes hangján megszólalt.
- Mit csinálsz?
- Poharat keresek.
- Várj…- jött ki a konyhába. Odasétált a konyhaszekrényhez, amit még nem volt időm megnézni és egy poharat nyújtott felém. - Tessék. – biccentettem egyet köszönetképpen, majd a hűtőből kivettem egy kancsót és töltöttem magamnak. Miután kiittam az üvegpohár tartalmát, letettem a konyhapultra. Woobin megvárt és együtt indultunk fekhelyeink felé.
- Figyelj…
- Hmm?- állt meg a kanapé mellett.
- Nem alszol inkább bent . Nem akarom, hogy holnap egész nap panaszkodj, hogy fáj a hátad.
Woobin: "Akár kis kutya....a rosszabbik fajtából." - gondoltam magamban, miközben hallgattam a konyhából kiszűrődő motoszkálást. Ráfért a segítség, ahogy láttam, ugyanis szinte már csak a lába látszódott ki a mosogatógépből. Jót nevettem először rajta, de csak halkan, aztán mikor már másodjára verte be a fejét megsajnáltam. - Mit csinálsz?
- Poharat keresek.
- Várj…- odabattyogtam a polchoz és levettem neki egy poharat. Megvártam, amíg megissza és irány aludni
. - Figyelj… - szólalt meg az ajtóból.
- Hmm?
- Nem alszol inkább bent . Nem akarom, hogy holnap egész nap panaszkodj, hogy fáj a hátad.
-Félsz, hogy elrabolnak? - nevettem és lehuppantam a kanapéra
- Nem vagyok olyan puhány, hogy egy éjszaka megártson.
-Oké. - Minden porcikám vágyott utána, de a történtek után féltem, hogy nem bírnám érintés nélkül. 10 perce bámulhattam a plafont, mikor elhatározásra jutottam. -Kim Woo Bin, te nem vagy normális. - szidtam meg magam és elindultam a hálószoba felé.
Jongsuk: Egyedül mentem vissza a hálóba. Ágyba bújtam és kényelmesen, oldalamon fekve helyezkedtem el. Lehunytam szemeim és vártam, hogy elszenderüljek. Légzésem egyenletessé vált, a szoba meg síri csendbe burkolózott. Félálomba voltam már mikor hallottam a nyíló ajtót hangját, majd közeledő léptekre lettem figyelmes. Tudtam, hogy kijött be, így nem szenteltem neki nagyobb figyelmet egészen addig, míg a takaró meg nem emelkedett és az ágy be nem süppedt mellettem.
- Hát te… meggondoltad magad?- kérdeztem háttal fekve neki.
- Csússz arrébb.
Woobin: Jong Suknak háttal feküdtem, az ágyam szélére, takarót alig terítettem magamra.
-Nem fázol? - jött nem is olyan távolról a hang.
-Nem. - hazudtam. A lábam, akár két jégcsap lett volna. Egyszer csak mocorgást éreztem, aztán az egész testem takaró fedte.
-Piros orral ronda lennél.
-Nem te magad mondtad, hogy nem vagyok helyes?! - fordultam felé és döbbenten láttam, hogy szinte milliméterek választottak el tőle. Ráadásul már nem háttal volt. A vágy erősebb volt, mint az akarat. Megcsókoltam és szorosan magamhoz húztam őt, mire rám mászott és kezei újra meztelen hasfalamra tapadtak.
Jongsuk: Miután mellém feküdt próbáltam az alvásra koncentrálni, de valaki remegése megzavart ebben.
- Nem fázol?
- Nem. – persze akkor azért remegsz ennyire, hogy észre sem veszed.
- Piros orral nem lennél szép. – terítettem rá a takarót és közelebb csúsztam hozzá, immár befelé fordulva.
- Nem te magad mondtad, hogy nem vagyok helyes?!- fordult velem szembe. Meglepődött, hogy mennyire közel voltam hozzá. Szemeibe bámultam végig, majd mikor ajkaimra mart már én se foglalkoztam a józan ész által diktált dolgokkal, csak a szívemet követtem, ami azt súgta, hogy ne hagyjam elúszni ezt az alkalmat. Rámásztam a mellettem fekvőre és ott folytattam, ahol órákkal ezelőtt egy telefoncsörgés megzavart minket. Kezemmel hasát kezdtem felderíteni, még ajkától elválva, nyakát vettem célba. Végignyaltam puha bőrén, majd óvatosan fogaimmal végigkarcoltam ütőere mentén és haladtam egyre lejjebb. Már kulcscsontjánál jártam, mikor megéreztem kezeit hátamon, amik éppen lefele haladnak.
Woobin: Puha ajkainak minden egyes érintése forró nyomot hagyott a bőrömön, mégis remegtem. Kezem formás fenekére tapadt és csípőm fölfelé nyomtam, hogy érezze mennyire akarom őt. Rövid kis játékom, apró nyögéssel jutalmazta, ami zene volt füleimnek, így megismételtem. Lekapta magáról a trikót és vissza tért felső testem felderítéséhez, minden egyes kockámra apró csókot lehelt. Nem bírtam tovább, halk morgás szakadt ki belőle. A bőrömön éreztem vigyorát. Visszatért ajkaimhoz, testünk szinte eggyé olvadt. Puha bőre finoman kényeztette bőröm. Nadrágjába kapaszkodva próbáltam erőt venni magamon, hogy álljak le. Agyamban végig egy kis hang kiabált, hogy vessek véget ennek az egésznek, de testem nem akarta abbahagyni. Két karjával a fejem mellett támaszkodott, Én egyik kezem nadrágjába csúsztattam, és örömmel vettem tudomásul, hogy én se vagyok számára közömbös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése