Jongsuk.:Új nap, újabb munka.
Fáradtan keltem fel; még a tegnapi fotózást se pihentem ki, de ma már újabb munka vár rám. Feltettem egy feketét főni. Megvártam még elkészül és egy köntöst magamra kapva a gőzölgő bögrével és cigis dobozommal a kezemben sétáltam ki az erkélyre, hogy reggeli szokásomnak eleget téve elszívjak egy kávét. Miután végeztem eme szenvedélyemmel lefürödtem, felöltöztem, majd irány a forgatás helyszíne.
Woobin: A telefonom hangos csörgése szinte szétszakította a fejem. Azt se tudtam, hol az ördögbe lehet, csukott szemmel kutatni kezdtem.
-Hallgass! - morogtam, és benyomtam egy 10 perces szundit, ami körülbelül 1 percnek se tűnt. Nagy nehezen sikerült kimásznom az ágyból, gyorsan magamra kaptam valami ruhát, táskába dobtam a szövegkönyvem és irány egy közeli kávézó. Gyorsan rendeltem egy esspressot, lassan elszürcsölgetve memorizáltam a szövegem, ami a mai próbán fog elhangzani. Pár perc késéssel, de sikerült megérkeznem új munkám helyszínére.
Jongsuk: Reggeli csúcsforgalom,imádom. Persze, hogy az ember mikor a legjobban sietne akkor ragad benne az ilyenekben, de szerencsémre elég hamar sikerült egy menekülő utat találtam, így csak pár percet késtem az adott időponttól.
- Áhh végre itt vannak. Együtt jöttek?
- Nem. - vágtuk rá egyszerre.
Woobin: - Nem. - jött mögülem egy ismerős hang. Megfordultam és meghajoltam köszönés kép színész társam előtt. Gyakran fújt minket össze a szél egy-egy fotózásra, így nem voltunk egymásnak idegenek.
- Jong Suk, Woo Bin irány a sminkes.
Egy verekedős jelenettel kezdtünk, így az arcunk tele volt kenve művérrel.
- Utálom. - motyogta.
- Neked legalább nincs annyi a szádnál, az íze is förtelmes. - suttogtam a mellettem ülőnek.
Jongsuk: Szó nélkül hagytam utolsó kijelentését és a rendező szavát meghallva a jelenet helyszínére kísértek minket. Már egy ideje ezen az egyen dolgoztuk, de még mindig nem volt tökéletes, mondhatni pocsék volt az egész.
- Komolyan mi van veletek? A két legjobb színészeim vagytok, ne okozzatok már csalódást… Öt perc szünet.
- Aiishh.- vakartam meg fejem. Kicsit ideges voltam, hogy már az első jelenettel ennyit kell tökölnünk.
Woobin: Persze, mint minden forgatás, ez sem volt épp zökkenő mentes. Az első verekedős jelenetünk katasztrófa. Valahogy nincs meg köztünk a megfelelő összhang, hol ott egy fotózáson jól együtt tudtunk működni. Mi lehet mégis a hiba?
-Jong van valami gond? - kérdeztem magában puffogó barátom.
-Semmi, jól vagyok. Csak idegesít, hogy nem megy ez rész.
-Figyelj este ugorj át hozzám és megbeszélünk pár jelenetet meg kicsit összehangolódunk. Mit szólsz?
Jongsuk: - Hol laksz?
- Üzenetben átküldöm. – elővette mobilját; én még egy üveg víz társaságában élveztem rövid szünetünket, amíg ő bepöttyögte a címét.
- Woobin, Jong Suk. – kiabálta a rendező a nevünket. Egy halk sóhaj kíséretében álltam fel és mentem az előző helyszínre, ahol végre az sokadik felvétel után sikerült jóra megcsinálni a verekedős jelenetet.
- El se hiszem, hogy sikerült. – ültem le az egyik székre.
Woobin: Izzadva, fáradtan és kimerülve huppantam le öltözőm kanapéján. Menedzserem, mint mindig most is az egekig magasztalt, hogy milyen jó voltam. Tudom, hogy csak azért csinálja, hogy ne veszítse el a munkáját. Halk kopogást hallottam, az ajtó felé bámultam, majd miután rájöttem, hogy jedi erőm sem a régi, és az ajtó nem fog kinyílni ha csak bámulom, elmotyogtam egy halk "Szabad."-ot. Jong Suk kukkantott be. Feltápászkodtam, hogy helyet adjak neki, de ő a közelemben lévő székre ült le.
-El sem hiszem, hogy vége.
-Ez csak egy nap volt, te meg már ki vagy?! Elpunyultál. - viccelődtem, erre az arcomba landolt egy párna. Visszadobtam, kibillentettem az egyensúlyából és leesett a földre. Fenekét simogatva állt fel.
-Nyasgem. Egyébként csak azért jöttem, hogy megkérdezzem mikorra menjek.
-Este 8 után bármikor. - kacsintottam felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése